Családháló


Jusztné Vincze Szabina vagyok, pedagógus, perinatális szaktanácsadó, babamasszőr és három gyermekes édesanya.

Amikor első gyermekemmel voltam várandós, akkor fogalmazódott meg bennem az a gondolat, hogy milyen érdekes: gyakorlati és elméleti vizsgát is kell tennünk ahhoz, hogy jogsit kapjunk és autót vezethessünk, de a gyerekneveléshez elég egy jól sikerült örömteli éjszaka a kedvessel, s máris zöld jelzést kapunk. Nem gondolom, hogy tanfolyamot kell végezni ahhoz, hogy valakiből jó szülő váljék, de gondolom, hogy szükséges az önismeret, a rugalmasság, bizonyos mennyiségű és – főleg – minőségű ismeret arról, hogy mi vár ránk, amikor családdá válunk. Az a jó, ha ismerjük ennek a pozitív és negatív oldalait is, mert bizony ez sem tiszta rózsaszín, viszont érdemes tudni, hogy nem is olyan, amilyennek a „Vegyük le a rózsaszín szemüveget!” típusú őszintének tűnő negatív kampányok sugallják – ugyanis nem lehet őszinte az, ami csak egyik oldalát mutatja be a dolgoknak.

Amikor a legkisebb gyermekemet vártam, éppen pszichológiai tanulmányokat folytattam, de miközben a kicsi cseperedett, én meg elméletről elméletre ismerkedtem a pszichológiával, hiányérzetem támadt, hiszen nem a kóros lelki folyamatok és a komoly defektek érdekeltek. Úgy láttam és tapasztaltam, hogy nem ezek az általánosak, hanem a látszólag kis mindennapi problémák, amikkel én is, ismerőseim is szembesültünk a terhesség és a gyereknevelés során. Amikor a kismamát különféle negatív érzések gyötrik, amikor a párkapcsolatunkat féltjük a kiszámíthatatlannak tűnő változásoktól, vagy amikor a gyerek nem alszik jól, nem eszik rendesen, kisebb elakadás van a szobatisztaságra szoktatással, állandóan hisztis, túlságosan félénk vagy csak valami belül azt súgja, nincs minden rendben vele vagy velünk, nem hiszem, hogy rögtön pszichológust vagy pszichiátert kellene kiáltani. De akkor kihez forduljunk? A védőnők gyakran túlterheltek, az alapvető tanácsokon, tippeken túl ritka az, hogy közös problémákat sikerül megoldanunk velük – tisztelet a kivételnek -, s komoly betegségről sincs szó, hogy az orvost kérdezzük.

Ekkor találtam rá az ELTE perinatális szaktanácsadó képzésére, ahol végre mindent átfogó keretben, s ami fontos, az egészséges felől közelítve, ugyanakkor az elakadásokkal is foglalkozva közelíthettem meg a babavárás, a csecsemő- és kisgyermekkor időszakát, s mindehhez nagyon jó hátteret nyújtottak és nyújtanak pszichológiai tanulmányaim. A szülő-gyermek kapcsolat erősítésére és különböző problémák, kisebb elakadások oldására pedig babamasszázst tanultam. E három ötvözetét használom ma is mind praxisomban, mind a gyakorlatban, saját – szintén három – gyermekem gondozásakor és nevelésekor. Nekünk bevált!

Írásai: