A lány, aki huszonegy évig titkolta, hogy nem lát

Egyszer volt, hol nem volt, élt Budapesten egy kislány, aki huszonegy éven keresztül titkolta a szülei, az óvónők, a tanítók, és a tanárok elől, hogy alig lát. Nyolcas szemüvegre lett volna akkor szüksége. Senki nem vette észre. Ő viszont egyre szomorúbbá és törékenyebbé vált.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
beszélgetések
2017. április 10. Schütz Gabriella

Teltek az évek, és felnőttfejjel talált rá arra a valamire, ami visszaadta a hitét, az önmagába vetett reményt, magát az életét. Ez a valami nem más, mint a MET (Muscle Effect Therapy), egy szavak nélküli érintés terápia, melynek magyarországi úttörője Tömör Elisabeth. Kriszta először a MET-ről szóló, Érintés és karma című könyvet olvasta el, majd úgy döntött, hogy megtanulja ezt a forradalmi módszert, hogy először saját magán, majd másokon is tudjon segíteni. Anderlik Krisztával beszélgettem.

Mesterséged címere?

MET-konzulens vagyok.

Ez mit jelent?

A MET (Muscle Effect Therapy) tulajdonképpen egy nonverbális terápia, mely a szelíd, anatómiailag pontos helyeken alkalmazott érintéseken alapszik. Személyre szabott ritmusban kezel és gyógyít. Mindenki szeretne boldogabb, egészségesebb életet élni, melyben a MET segít, mégpedig szavak nélkül, a legősibb nyelven, az érintéseken keresztül. Ám a MET lényegében jóval több ennél. Számomra a MET maga az Élet, de hogy érthetőbb legyek, inkább úgy fogalmaznék, hogy a MET az az eszköz, ami megtanít élni, amitől nem függőségi viszonyba kerülök, mint sok más egyéb terápia kapcsán az előfordul. Talán olyan, mint egy jó szülő, utat mutat, fordulhatsz hozzá, ha problémád van, hatalmas az ereje, de szelíden védelmező is egyben. Nem kapsz tőle többet, csak, amennyire szükséged van. Nem erőszakos, nem tolakodó. A benned megjelenő kérdésekre egyetlen feleletet ad. Azt, hogy a válaszok is benned vannak.

Miben változtatta meg a MET az életedet?

Ha, azt mondom, hogy mindenben, akkor elhiszed? Pedig így van. Életem első huszonegy évét úgy éltem le, hogy általában csak körvonalakat, foltokat láttam.  Azt láttam csak élesen, ami nagyon közel volt hozzám. Eredetileg mínusz nyolcas szemüvegre lett volna szükségem. Már az óvodában sem láttam jól, erre emlékszem. Huszonegy évig léteztem egy általam felépített világban, ahol senki nem tudta, hogy nem látok. Sem a szüleim, sem az iskola, sem a barátok. Nem mondtam el, és ők nem vették észre. Sportosztályba jártam, kosárlabdáztam, kajakoztam, mindent igyekeztem úgy csinálni, mint azok, akik látnak, és közben folyamatosan rettegtem, hogy ezt megtudhatja más is. Féltem mindentől, nem voltak igazán vágyaim, folyamatosan takargattam magam, és próbáltam megfelelni másoknak, illetve a magamnak kreált teljesíthetetlen elvárásoknak. Mindemellett jó kislány akartam mindig is lenni, hogy szerethető legyek, hogy szeressenek. Közben folyamatosan éreztem, hogy az Élet nem ez, és nem így, ahogy én élem, de csak idáig jutottam. A MET előtt néhány terápiával már találkoztam, de a MET valami nagyon mást adott.

Konkrétan darabokra hullottam én és a világom, és minden, amit addig hittem magamról és a környezetemről. Aztán nézegetni kezdtem eddigi életem széttört darabjait hol ujjongva, hol belehalva mindabba, amit találok. De nincs megállás, mert újból és újból születek meg, újból és újból jutok első lélegzetvételhez, újból és újból tapasztalom meg, hogy minden csak attól függ, merek-e dönteni, és vállalom-e felelősséget a döntéseimért. Mert ezt jelenti élni, és ezek a tapasztalások hatalmas bizalmat adnak ahhoz, hogy merjek élni. Ebben az értelemben tehát a MET megtanította nekem, hogyan éljem a valódi életem.

Hogyan kerültél kapcsolatba a MET-tel?

Tömör Elisabeth Érintés és karma című könyvével a Facebook-on találkoztam, és rögtön megfogott benne valami. Másnap megvettem, harmad- és negyednap kiolvastam. Aztán jelentkeztem ingyenes napra, és ott találkoztam először a MET-el, és a MET magyarországi úttörőjével, Elisabeth-tel.

Emlékszel az első kezelésedre? Mit éreztél?

Jól éreztem magam utána, de semmi „különlegeset” nem éreztem. Emlékszem, felmerült bennem, hogy ennyi az egész? Hogyan okozhatja mindazt, amiről a könyvben olvastam? Most már tudom.

Miért döntöttél úgy, hogy meg szeretnéd tanulni?

Miután elolvastam Elisabeth könyvét, az fogalmazódott meg bennem, hogy csatlakozni szeretnék ahhoz a „valamihez”, ami a könyvből árad. Éreztem, hogy azt, amiről olvasok, valahol mélyen már tudom, mert nagyon ismerős, mégis új. Éreztem, hogy az igazság érint meg, aminek nem tudok ellenállni, és nem is akarok. Azt hiszem, az első igazi MET-es lélegzetvételem a könyv elolvasása volt. Az, hogy ténylegesen fizikai érintésről is szól a MET, jóval később tudatosult, de akkor már szerintem az első képzési napon ültem.

Mit tanultál meg a MET által?

Azt, hogy az érintés nemcsak az önmagamhoz, de a másokhoz való kapcsolódást is jelenti. Azt, hogy a MET-es érintések által visszatalálhatunk az igaz érintésekhez, hogy léteznek fájdalmak, félelmek és elvárások nélküli érintések, és mindez tanulható, átadható, sőt gyógyító erővel bír. Legvégső soron azt, hogy nincs olyan szó a világon, ami többet ki tudna fejezni, mint egy érintés.

(Még több információ a MET-rőlés az Érintés és Karma könyvről: www.metterapia.hu)