“Nem a dadogást, a dadogót kezeljük”

A dadogás nem jó, annak se, aki beszélne és annak se, aki hallgatná. Hogyan "kezeljük" ezt a beszédhibát? Schmidtne Balás Eszter mesterlogopédus, dadogásszakértővel keressük a válaszokat.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2015. szeptember 24. Csontos Dóra

A dadogás nem jó, annak se, aki beszélne és annak se, aki hallgatná. Hogyan “kezeljük” ezt a beszédhibát? Schmidtne Balás Eszter mesterlogopédus, dadogásszakértővel keressük a válaszokat.


Egy korábbi interjújában azt mondta, hogy nem a dadogást, hanem a dadogót kell kezelni.

Ez a megfogalmazás egy szemléletetmódot tükröz. Valójában ez hasonló az orvosi gyógyításban is elengedhetetlen hozzáálláshoz. Vagyis: ne a betegséget, hanem a beteget gyógyítsuk! Ugyanis a dadogásnak is rengeteg oka lehet, és ezeknek az okoknak számtalan variációja fordulhat elő. Ezért én az embert veszem szemügyre, elsősorban őt, és csak másodsorban a tünetet, a dadogást szeretném megváltoztatni.

Mondhatjuk azt, hogy ahány ember annyi dadogás létezik? Vannak általános jellemzők?

Erre a kérdésre az előbbiekből következik a válasz. A dadogók éppen úgy sokfélék, mint a nem dadogók. Mindenki más személyiség. Általánosan az jellemzi a dadogókat, hogy nem mindig tudnak folyamatosan beszélni. Ebben a megfogalmazásban lényeges, hogy „nem mindig”. Ugyanis a dadogók kevés kivételtől eltekintve időnként képesek a folyamatos beszédre. Ha vannak közös személyiségvonásaik, azok rendszerint a dadogás következményei. Ilyen például a félelem, a szorongás, a befelé fordulás, introverzió, a csökkent értékűség érzés és így tovább.

Ki lehet nőni a dadogást?

Nem, a dadogást nem lehet kinőni, mert ez nem kabát vagy cipő. De jó hírem van: a dadogást el lehet hagyni, le lehet küzdeni, és – el lehet viselni, ha nincs más megoldás. Itt kell hangsúlyoznom, hogy a környezet, elsősorban a család, de tágabb értelemben mindenki segítheti vagy gátolhatja a dadogás kialakulását, de mindenekelőtt a rögzülését. El kell ismerni azonban, hogy ezzel kapcsolatban sajnos a tanácstalanság a jellemző. Az átlagembernek nincsenek eszközei, ötletei, hogyan lehet segíteni, egyáltalán hogyan kell viselkedni, amikor dadogóval találkozik. Ez a tanácstalanság sokakban félelmet, feszültséget kelt, amelynek oldására jobb esetben a nevetés, rosszabb esetben a kétségbeesés vagy a harag a válasz. Elképzelhető, milyen hatással van a dadogó emberre vagy gyerekre, bármelyiket is tapasztalja a környezetében.

Milyen külső és belső okai lehetnek a dadogásnak?

A dadogás rendkívül bonyolult jelenség, ezért a szakmában az okokra vonatkozóan sokféle elmélet létezik. A mi terápiás team-ünk azt a szemléletet képviseli, amely szerint a dadogás létrejöttében belső, organikus, és külső, a környezetből érkező, rendszerint lelki okok egyaránt szerepet játszanak.

A belső okok a szervezetben rejlenek, és lehetnek öröklöttek (a családban halmozottan előforduló görcsös megbetegedések, illetve dadogás) vagy szerzettek (a szülés körüli, vagy kisgyermekkorban elszenvedett betegségek, sérülések). Fontos megemlíteni, hogy az organikus okok rendszerint nem okoznak dadogást, hanem csak a hajlamot, mondjuk így: a „jó talajt” teremtik meg arra, hogy a dadogás „szárba szökkenjen”.

Vizsgálataink szerint a környezeti okok közül kiemelkedik az un. „szeparációs trauma” (hirtelen elszakadás az anyától, vagy egy szeretett személytől), amely azonban az esetek nagy részében valójában egy örömteli, pozitív változás is lehet (testvér születése, külföldi munkavállalás, stb.). A gyermek átmenetileg mégis úgy érezheti, magára maradt, elhagyták.

Mindenképp fontos leszögezni: egyetlen ok sosem hoz létre dadogást, mindig több ok áll a háttérben, és az okok számtalan kombinációban jelenhetnek meg.

Ezért mondjuk, hogy nincs dadogás, hanem csak dadogások vannak.

Szükséges szakember segítségét kérni? Szülőként miben tudunk segíteni?

Három kérdést érdemes ebben a témában feltenni.

1.      Milyen súlyos a dadogás? (Görcsök vagy csak ismétlések vannak-e a beszédben?)

2.      Milyen régóta áll fönn? (6 hónap, vagy több?)

3.      Mennyire zavarja a beszédhiba az érintettet vagy a környezetét?

Ha a 3 kérdésből kettőre pozitív a válasz, mindenképp ajánlatos szakemberhez fordulni.

A szülő a nyugalmát és a magabiztosságát ajándékozhatja a gyermeknek. Ennek, az ijesztő tünet ellenére történő megőrzésével tud a legtöbbet segíteni a gyermekének. Ha ezt mégis elveszíti, érdemes szakember segítségét kérnie.

Ha valaki egy súlyos trauma miatt kezd el dadogni azon lehet segíteni? Felnőttkorban is tudunk még segíteni egy ilyen páciensnek?

A felnőttkorban megjelenő, traumás dadogás előfordulása rendkívül ritka, és az esetek többségében terápiás beavatkozás nélkül is rendeződik.

A társadalom 1 százalékát érinti a dadogás. Hétköznapi problémának tűnik ugyan, de a többség a mai napig kineveti, csúfolja azokat, akik ezzel a beszédhibával élnek. Hogyan lehetne elfogadtatni és megértetni az emberekkel, hogy a dadogók sem élvezik azt, hogy nem tudják kimondani azt, ami a fejükben már megszületett?

Úgy tűnik, a közgondolkodás megváltoztatása hosszú folyamat. Alapítványunk több, mint 20 éve ezen dolgozik, de sajnos még mindig előfordul néha, hogy a pedagógus rászól a gyerekre: “Ne gondold, hogy megúszod a felelést a dadogásod miatt!” De a legfontosabb a szülők szülői szerepükben való megerősítése. Ők a gyermek legjobb ismerői, csak néha nem mernek a „belső hang”-ra hallgatni, vagy bizonyos okok miatt átmenetileg nem tudnak a gyermeküknek teljes nyugalmat és biztonságot nyújtani. Nekik a család és a tágabb környezet, – és persze a terapeuta lehet a legnagyobb támasz.

Elérhető önöknél egy úgynevezett dadogásterápia – komplex művészeti terápia, ami kisgyermekeknek szól. Mi történik egy ilyen foglalkozáson?

Óriási játék, önfeledt szórakozás és alkotás. A Komplex művészeti terápia, a korábban vázolt alapelveknek megfelelően nem koncentrál a tünetre, hanem elsősorban a gyereket veszi figyelembe. Segíti őt abban, hogy rátaláljon önmagára, hogy magabiztos legyen és szívesen teremtsen újabb kapcsolatokat is. Ezt a művészeti tevékenységek által éri el. Ezek hatására a gyermek átéli az alkotás örömét, a katarzist. Ráadásul a művészeti tevékenységbe hajlékonyan beilleszthetők azok a technikai gyakorlatok (légzés-lazítás, ritmus, hangadás, mozgásos beszéd, satöbbi), amelyek közvetlenül a tünetek enyhítésére szolgálnak. A terápia minden esetben kiegészül a szülőkkel történő szoros együttműködéssel, kapcsolattartással, mert csak így lehet eredményes.

Tudna pár gyakorlatot mondani, ami segíthet a dadogókon?

Sok ilyen van, de valójában minden játék, mese, együttes cselekvés jó, amely a szülő-gyerek kapcsolatot erősíti. Legfontosabb talán, hogy a napi feszültségek estére oldódjanak. Ehhez ajánlatos olyan esti mesék elmondása, amelynek főszereplője maga a gyerek, esetleg „álruhában”, valamilyen játék vagy állat képében. A mese mindig a napi konfliktus megoldásával, feloldásával és a feltétlen szeretet kifejezésével zárulhat.