Családháló

Kezdőoldal Beszélgetések Novák Katalin: „A legfontosabb, hogy jó példát mutatok a gyerekeknek”

Novák Katalin: „A legfontosabb, hogy jó példát mutatok a gyerekeknek”

A Békés Megyei Család Esélyteremtési és Önkéntes Ház a „Fut a család” mozgalom népszerűsítése érdekében szeretne bemutatni olyan hölgyeket Békés megyéből akik életében a családjuk, karrierjük mellett hangsúlyos szerepet kap a testmozgás. Ennek a sorozatnak első interjúja Novák Katalinnal az Emberi Erőforrások Minisztériuma család- és ifjúságügyért felelős államtitkár asszonnyal készült.

Írta: Családháló, Ajánlom

Herczegné Számel Annamária: A Facebook oldalát és sajtómegjelenéseit nyomon követve látható, hogy nagyon elfoglalt. A szakpolitikai szerepvállalások mellett magánéletébe is bekapcsolódhatunk egy-két pillanatra. Nagy hangsúlyt fektet arra, hogy az aktuális futásairól is értesüljünk.  Miért pont a futás, mi motiválja ebben a sportban?

Novák Katalin: A futást azért szeretem, és azért ajánlom mindenkinek jó szívvel, mert alig kell hozzá valami. Gyakorlatilag egy pár, jó futócipő elég. Bárhol, bármilyen napszakban végezhető, akár magányosan is. Nem kell összeegyeztetni másokkal az időpontot, nem kell hozzá speciális futópálya, mert futni gyakorlatilag bárhol lehet. Egy rendkívül intenzív mozgásforma, már egy óra intenzív futás is komoly sportteljesítménynek minősül. Emellett még azért is szeretek futni, mert segít rendbe szedni a gondolataimat. Amelyik nap futással indul, az sokkal összeszedettebb lesz, a futás a lelki és fizikai feltöltődésre egyaránt kiváló lehetőséget biztosít.

HSZA: Köztudott, hogy férjével három gyermeket nevelnek. Milyen minőségi többletet ad a családnak, tehát nem személy szerint önnek, a futás?

NK: A legfontosabb talán, hogy jó példát mutat a gyerekeknek. Amikor ők reggelente úgy találkoznak velem, hogy már túl vagyok egy kiadós futáson, és napi szinten látják, hogy este is felhúzom a futócipőt, akkor akarva-akaratlanul olyan példát mutatok ezzel, amilyet én is kaptam édesanyámtól. Ebben látom az elsődleges erejét a futásnak, ugyanakkor nagyon jó közös tevékenység is tud lenni. Nem egyszer fordul elő hétvégenként vagy egy nyári estén, hogy a gyerekekkel együtt megyünk el mozogni, sportolni. Ilyenkor jellemzően egy sportpályán futunk: van a gazdagréti lakótelepen egy nagyon jó, 600 méteres futókör, amelynek játszótér van a közepén, különböző kültéri kondigépekkel. Úgy készülünk a gyerekekkel, hogy egy-egy körre ők is beszállnak, kinek amennyihez kedve van, egyébként pedig játszanak, pingpongoznak, tollasoznak vagy a kondigépeket próbálgatják kicsit.

HSZA: Akkor, ha jól értem, a saját személyes példáján keresztül kívánja a futást népszerűsíteni, minél több családanyát, minél több családot, közösséget rávenni, hogy vegyék fel a futócipőt és kezdjenek el keresni egy jó futópályát vagy erdős részt? Hiszen látjuk, hogy New Yorktól Gyuláig, ahova a munkája viszi, mindenhonnan bejelentkezik futás közben. A környezet, a család ezt hogyan tolerálja?

NK: Természetesen ehhez sok tolerancia kell a férjem részéről, adott esetben akár a gyerekek oldaláról is, hiszen el kell fogadni, hogy ők bicikliznek, én pedig futok mellettük. Most ráadásul maratonra készülök, ami relatíve sok futással, mondjuk heti szinten 50 kilométer mozgással jár. Amikor egy 18-20 kilométeres futóedzésről van szó, az 2 órás elfoglaltságot jelent. Ezt meg kell értenie és el kell fogadnia a családnak. Én ezt tőlük maximálisan meg is kapom. A motivációhoz visszatérve, a legfontosabb üzenetem ezzel a kezdeményezéssel a saját példámon keresztül megmutatni, hogy teljesen átlagos testalkatú, háromgyermekes és relatíve sokat dolgozó édesanyaként is bele lehet vágni, meg lehet ezt csinálni. Különösebben nagy dolgok nem kellenek hozzá, leginkább csak akaraterő és elhatározás.

HSZA: A környezet és a család hozzáállását megismertük. de önnek fel kellett adnia valamit? Gondolom sok minden mást is csinálhatna a futás helyett.

NK: Alapvetően ezt az alvásnak a terhére teszem, mint ahogy sok minden mást is. Nekem az alvásidő az, amit a legkönnyebben tudok rövidíteni. A gyerekektől nem szeretném, a munkától pedig nem tudom elvenni az időt, és a férjemmel töltött minimális időt is igyekszem megőrizni, úgyhogy marad az alvás, ami egyébként rövidtávon még egész jól tolerálható. Bízom benne, hogy nem a hosszú élet titkától fosztom meg magamat a relatíve kevesebb alvással.

HSZA: Bizonyosan nem! Köszönöm az interjút.

(Forrás: Békés Megyei Család, Esélyteremtési és Önkéntes Ház)

Hozzászólások

hozzászólás

Ez is érdekelhet!
„Mert még az anyák is mondhatják: sajnálom!”

Az anyaságnak számtalan rétege, arca, formája, színe, illata van. Most néhány őszinte gondolat következik arról, miért fontos, hogy beismerjük, ha...

Így károsítja a magzat agyát a zikavírus

Először figyelték meg és dokumentálták kutatók, hogy miként károsítja a magzat agyát a zikavírus egy olyan emsemakákó-magzatban, amelynek anyját zikavírussal...

Close