Családháló

Kezdőoldal Beszélgetések Szabó Tünde: „A családom mindenben támogat és ez egy olyan hátország, amelyre mindig számíthatok.”

Szabó Tünde: „A családom mindenben támogat és ez egy olyan hátország, amelyre mindig számíthatok.”

Szabó Tündével, az EMMI sportért felelős államtitkárával arról beszélgettünk, hogy nehéz-e megtartani az egyensúlyt a család, a munka, az anyaság és a nőiesség között. Úgy véli: a család mindig az első, de ha nem azt tenné, amit szeret, akkor nem lenne meg az a kiegyensúlyozottság és rend az életében, amely mindennek az alapja.

Vajda Boglárka,

Családháló: Miként alakult az életében, hogy úszó lett? Hány éves korától sportol?

Szabó Tünde: Hat éves koromban kezdtem el úszni. Sportiskolába jártunk az ikertestvéremmel, ahol volt uszoda is. Az tanárunk, Dalos Sándorné, az úszás foglakozásokon felfigyelt az alkatunkra és a vízfekvésünkre. Sporttagozatos iskola lévén célszerű volt sportágat választani, ezért beszélt a szüleinkkel és az úszó sport felé irányított bennünket. Így kezdődött el a pályafutásom az úszó sportban.

CSH: Soha nem volt kérdés, hogy az úszás mellett családot akar?

SZT: Minden emberben alapvetően benne van, hogy gyermeket szeretne, a különbségek általában a mikorral kapcsolatosak. Nálam sem volt ez másként. Mindig is szerettem volna családot, az életem így kerek egész. Nőként az egyik legszebb feladat anyának lenni, összeegyeztetni a családot a munkával. Minden szabad percemet a gyermekeimmel töltöm és igyekszem megteremteni számukra a szeretetteljes családi légkört, harmóniát.

CSH: Egy betegség miatt hagyott fel a versenysporttal, de az úszás “közelében” maradt. Ezt az élet alakította, vagy tudatos döntés volt?

SZT: Az úszástól nagyon sok mindent kaptam, ezért is szerettem volna a területen maradni, és segíteni a sportolókat, a sportban dolgozókat. Az iskoláimat, diplomáimat is ebbe az irányba orientáltam. A sportszakmai tanulmányokkal, később a jogi szakirányom révén folyamatosan megmaradt a kapcsolatom a sporttal. Sokat segített, hogy már sportolóként is nagyon céltudatos voltam és felesleges dolgokkal soha sem foglalkoztam. A sporttal kapcsolatban hatalmas a felelősségünk, magunkkal és a környezetünkkel szemben is, hiszen csak rajtunk múlik, mennyire élünk egészségesen, sportosan, illetve, milyen példával mutatunk a fiataloknak. A mi felelősségünk mennyire egészségesen alakítjuk ki életvitelünket, őrizzük meg egészségünket, amely elképzelhetetlen a rendszeres testmozgás nélkül.

CSH: Jogászként végzett. Miért ezt a hivatást választotta az úszás mellett?

SZT: Alkotó ember vagyok, most is tele tervekkel, amelyeket igyekszem megvalósítani.

Olyan hivatást szerettem volna mindenképp, amellyel minél több embernek tudok segíteni és minél több emberért tudok tenni. Ezért is választottam a jogi pályát és ezért tanultam az évek során. Sportvezetőként is ez a jobbító szándék hajt.

CSH: Ön a gyerekek mellett dolgozik is. Hogyan tudja összeegyeztetni a munkát és a családot? Soha nincs lelkiismeret furdalása, hogy félrebillen a mérleg? (ha kevesebbet tud pl. a gyermekeivel lenni)

SZT: A mérleg mindig kiegyensúlyozott. Valószínűleg a sportos múltamra vezethető vissza az, hogy igyekszem minden területen a maximumot kihozni, a feladatokat egyszerre kézben tartani és többfelé figyelni. Azt, hogy aktívan, energia dúsan élem az életem, a környezetem mindig támogatta és hozzáteszem, e nélkül nem is ment volna. A család mindig az első, de ők is tudják, ha nem azt tenném, amit szeretek, akkor nem lenne meg az a kiegyensúlyozottság és rend az életünkben, amely mindennek az alapja.

 CSH:  Anyaként helytállni, nőként helytállni és még államtitkárként is megfelelni nagyon pontos napirendet, tudatosságot igényel. Voltak/vannak nehéz pillanatok?

SZT: Nem nehézségek, hanem feladatok adódnak az életben, amelyeket meg kell oldani. Néha sajnálom, hogy csak 24 órából áll egy nap. A családom mindenben támogat és ez egy olyan hátország, amelyre mindig számíthatok. Azt hiszem ezt a szemléletmódot, a fizikai- lelki- és szellemi teherbírást is remekül fejleszti a sport. Ezért is vallom, hogy a gyermekeknek 6-18 éves koruk között minden nap sportolniuk kell. Az én gyermekeim is eszerint élnek, mert így nemcsak kiegyensúlyozottabbak és egészségesebbek lesznek, de a mozgás szeretete is beépül az életükbe. Magam is rendszeresen mozgok, ezzel is jó példát mutatva a gyermekeimnek és a környezetemnek. Tegnap például a nagylányom este kilenckor megkérdezte, elmegyek-e vele futni. Természetesen igent mondtam!

CSH: A Férje sebész főorvos. Ez a hivatás is teljes embert kíván. Mindig be tudták osztani a feladatokat?

SZT: A férjemet szintén céltudatosság és rendszeresség jellemzi, hiszen a Sávolt család is erős sportos hátteret jelent. A tervezhetőség számára is nagyon fontos. Ahogy korábban is utaltam rá, a feladatok tervezésével, beosztásával, és családi támogatással mindent meg lehet oldani, olyan családdal, mint a miénk, mindenképpen. Evelyn, a nagyobbik lányom már egyetemista, így rá is lehet számítani az ikrek körüli teendőkben. Gyakran viszi a kicsiket edzésre, vagy megy értük az iskolába.

CSH:  Mit jelentenek Önnek a kapott elismerések? Fontos a visszajelzés? (Az Érdemkeresztek, A magyar úszósport halhatatlanja stb.)

SZT: Nagyon büszke vagyok azokra az elismerésekre, amelyekben az elmúlt években részesültem.

Minden embernek fontos a visszaigazolás a munkája terén. Igaz ez a gyermekekre is, ezért nevelem a sajátjaimat is úgy, hogy az egyik legfontosabb nevelőeszközöm feléjük a dicséret. Ezzel lehet igazán motiválni, tartalmas célok felé vezetni őket. Pontosan emiatt tartom fontosnak a saját elismeréseimet is, mindig előrébb visznek, és új dolgokra sarkallnak.

Június közepén a Magyarország jó tanulója – jó sportolója díjátadáson fantasztikus érzés volt, hogy milyen sok általános és középiskolás gyermek jött oda hozzám beszélgetni, személyesen néhány szót váltani. Azt kell, hogy mondjam, ez felért bármilyen kitüntetéssel!

CSH: Államtitkárként mi a legfőbb célja?

SZT: Az, ami a magyar sportéletben 2010 óta történik, az sport történelem. Soha nem volt még a sportnak hazánkban ilyen kiemelt és stratégiai szerepe, mint most. Óriási megtiszteltetés, hogy akkor lehetek a magyar sport első embere, amikor ez a szemléletmód és megközelítés jellemzi a sport területét. Egyben hatalmas felelősség is ez, amelyet kizárólag elhivatottsággal és hittel lehet kezelni.

A magyar kormány a kontinensen az elsők között ismerte fel a sport fontosságát. Gondoljunk csak bele, nincs még egy olyan egészségfejlesztő ágazat, amellyel a betegségek megelőzése ilyen jelentős mértékben segíthető, amely a prevenció, az egészségmegőrzés ilyen szélesen hozzáférhető, hatékony eszköze lenne. A sport, a fizikailag aktív életmód szinte az az egyetlen eszköze a betegségek elkerülésére. Időben ismertük ezt fel és ezért vagyunk most szinte egész Európa előtt ezen a területen.

Hiszem, hogy a sport által a nemzet testben és lélekben is egészségesebbé válhat, hogy a sport esélyteremtő funkciójára segíthet kiegyenlíteni a különbségeket, és hiszem, hogy a sport ágazat fejlődése az oktatásra, az egészségügyre, a szociális- és családi szférára, valamint az ország gazdaságára is jótékonyan hat.

A sport rendkívüli szerepe és az abban rejlő potenciál kiaknázása nemcsak Magyarország számára alapvető, hanem globálisan is feladatunk és büszkén mondhatom, élenjárunk ezzel kapcsolatban.

Célom, hogy sportnemzetből sportoló nemzetté váljunk, vagyis, hogy a versenysport eredményességének fokozása mellett elérjük, hogy minden gyermek sportoljon, hogy ehhez európai minőségű létesítményeket biztosítsunk az ország minden részén, és hogy azokban minél több rangos nemzetközi eseményt rendezhessünk meg. Őszintén hiszek abban, amit csinálok és tudom, hogy most lehetőségünk van, egy egészségesebb, boldogabb, igazi sportoló nemzet jövőképéért dolgozni és annak megvalósulásáért tenni nap, mint nap.

 

Hozzászólások

hozzászólás

CÍMKÉK:
Ingyenes programokkal várja a családokat Balatonkenese

Tizenhat fellépővel rendezik meg a Balaton északi partjának legnagyobb ingyenes családi gasztrofesztiválját, a Balaton Fesztivált június 29. és július 2....

Meddig időzzünk szülés után a kórházban? – Anyákat kérdeztünk

Egy Facebookos anyacsoportban kérdeztem rá, ki mit gondol a kórházban töltendő kötelező napokról. Meglepetésemre egymással szögesen ellentétes vélemények jöttek -...

Close