Harmadik típusú nyaralgatások

Én lakberendezési szempontból háromféle nyaralással találkoztam eddig. Az egyik az, ami után megkönnyebbülés a hazatérés. A másik az, ami után szörnyű hazatérni. A harmadik az, amikor minden úgy van jól, ahogyan van.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
életmód
2014. július 24. Gyarmati Orsolya

Én lakberendezési szempontból háromféle nyaralással találkoztam eddig. Az egyik az, ami után megkönnyebbülés a hazatérés. A másik az, ami után szörnyű hazatérni. A harmadik az, amikor minden úgy van jól, ahogyan van.


Az első típusú nyaralás úttörőtábor-jellegű „nyomortanyákon” zajlik (Nekem – egyáltalán nem lakberendezési, sokkal inkább tartalmi megfontolásokból – még negyvenévesen is adatott lehetőségem ilyen helyre utazni.) Legutóbb a Zemplén hegységben esett ilyen kalandunk, amikor egy háromhetes esős periódus után öttagú családunkat betessékelték egy áporodott faházba, amelyben a három emeletes ágy éppen csak elfért – persze úgy, hogy aki felül aludt, felülni azért mégse tudjon, még akkor se, ha gyerek.

Az ágynemű nyirkos volt, száríthatatlan. A törölközőinket nem tudtuk – volna – hová teríteni használat után. Nem is szólva az utazótáskáink elhelyezéséről.
A betessékelők nagy büszkeségére egy kis vécéhelyiség elfoglalta az egyébként különleges, szemből ötszöget formáló faház alapterületének értékes egy nyolcadát. Kétségbeesetten faroltam ki és kértem a táborvezetőséget, hogy ha lehet, keressen nekünk egy olyat, amiben nincs vécé, és nem is ötszög alakú… És sikerült!
Új „házunkhoz” még terasz is tartozott, ami lehetőséget nyújtott ruhaszárításra, üldögélésre – beszélgetésre (no nem, székek azért nem voltak, de a lépcső elég kényelmesnek bizonyult), gyümölcs- és cipőtárolásra… egyszóval a család nélkülözhetetlen terjeszkedésére. (Számomra mellesleg egyértelműen a szabadtéri ruhaszárítás lehetősége a vidékre költözés egyik felülmúlhatatlan előnye.) A táskáinkból kipakoltam, az üres ágyon képeztem belőlük csinos, személyre szabott kupacokat. Az üres táskákat így már sikerült úgy elrejteni, hogy ne kelljen minden alkalommal bennük landolni, amikor valaki leszáll az ágyról.

No, ez az a fajta nyaralás, ami, ha több éven át űzi az ember, ráébreszti, hogy feleslegesen nagy az otthoni ruha- és könyvtára, és arra az elhatározásra készteti, hogy majd mindent jól átválogat. Ami aztán vagy bekövetkezik. Vagy nem.

Az ilyen komfortfokozat elkerülhetetlenül tudatosítja az emberben egy lakás funkcióit, azt, hogy a „kuckó” elsősorban hálószoba (esetünkben már-már „ágyasház”), a többit pedig el lehet intézni akár közös terekben is, mint amilyen egy szép tágas ebédlősátor, a fűre kitett beszélgető-pavilonok, a közös zuhanyzó és mosókonyha.