Gondolatok szoptatás alatt

A szoptatás az élet egyik legnagyobb csodája. Ám nem minden pillanata olyan felemelő, mint elsőre látszik. Íme néhány mondat, amit szoptató anyukák fogalmaztak meg.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
szoptatás
2014. szeptember 18. Gyarmati Orsolya

A szoptatás az élet egyik legnagyobb csodája. Ám nem minden pillanata olyan felemelő, mint elsőre látszik. Íme néhány mondat, amit szoptató anyukák fogalmaztak meg.


Kizárt, hogy még mindig éhes legyél! Egész nap ezt csináltad!

Vajon hogyan szoptattak a nők a szoptatópárna feltalálása előtt?

Ó, ne, kérlek, ne aludj el! Ébredj fel! Nem kelthetek fel egy alvó kisbabát! De hát a mellem a szájában van…selőbb-utóbb szeretném visszakapni a mellemet…Túl sokat kérek?

Felhívjam a La Leche Ligát?

Istenem, bárcsak tehén lennék! Nem szó szerint, persze!

Talán holnap este el tudok menni a barátnőimmel valahová. Tényleg szükségem van egy italra. Egy nap majd megérted. Főleg, ha majd a saját kisbabádat szoptatod. De mi van, ha szivárogni kezd majd a tejem? Felveszem a leopárdmintás pólómat, alá pedig a szoptatós melltartómat… Mielőtt elindulok, le kell fejnem a tejemet. És akkor is, amikor hazaérek. A pumpát egészen biztosan valaki olyan találta fel, aki utálta a nőket. Olyan, mint valami középkori kínzóeszköz. Hagyjuk a pumpát, úgyis csak egy órára megyek el. Vajon helytelen abbahagyni a szoptatást, amíg megírok egy sms-t? Egy kicsit kezdem unni, hogy én vagyok az egyetlen táplálékforrásod.

Csak viccelsz velem, vagy tényleg elég volt a szopizásból? Rendben, akkor most beteszlek a kiságyba és begombolom a blúzomat. Kérlek, felejtsd el a melleimet néhány órára. Hál’ Istennek elaludtál. Olyan kis angyal vagy, amikor épp nem szívod ki minden erőmet…A szoptatás jó dolog!