Hogyan gazdagodjunk meg nyaralás alatt?

Gábor egész nap nyugodtan üldögélt a Balatonparton nyugszékében. Amikor este az utolsó fürdőző is kijött a tóból, komótosan felállt, kezébe fémdetektort fogott, fülére fejhallgatót illesztett és besétált a vízbe. Centiméterről centiméterre haladt, miközben a fémkeresővel a víz felett kaszált. A szerkezet pillanatokon belül jelzett, és alig hagyta abba a sípolást. Egy kis idő elteltével Gábor két aranygyűrűvel, egy mobiltelefonnal, egy katonai evőeszközkészlettel és egy lánccal tért vissza a partra.

Gábor és családja évek óta ugyanoda jár nyaralni, jól ismerik őt, sokszor kérik a segítségét, ha valami eltűnik akár a vízben, akár a parton. Telefonja számtalanszor csörög esténként: reménykedő hangok szólnak bele, ugyan, próbálja már meg Gábor megtalálni elveszett értékeiket, amit a Balatonban, vagy a fűben vesztettek el. Gábor pedig megy fáradhatatlanul, és az sem zavarja, hogy az elvesztett ékszerek, miegymás mellett kilószámra szedi ki a vízből az eldobált szemetet is. Mindenképpen jól jár, hiszen amelyik órának, láncnak megvan a tulajdonosa, az szépen megfizeti Gábor fáradozásait, ami pedig gazdátlanul marad, mehet az ékszerészhez eladásra. Így aztán Gábor családja sosem aggódik azon, hogy nem lesz elég a nyaralásra félretett pénz, mivel minél többet maradnak a Balatonnál, annál nagyobb összeg – akár 2-300 ezer forint – jön össze az eladott holmikból egy-egy vakáció alatt.

A törvényi szabályozás…

Fémdetektoros kincskeresők az egész világon tevékenykednek, bár nem mindenki arra használja az okos szerkezetet, mint a fent említett fiatalember: a legtöbben valódi ritkaságokra, értékes kincsekre, a történelem során a földbe került relikviákra vadásznak. Miközben egy fémdetektor megvásárlásához nincs szükség engedélyre, az, hogy hol és milyen feltételekkel lehet(ne) keresgélni, a legtöbb állam esetében törvényileg szabályozott azért, hogy ne lehessen kifosztani a régészeti lelőhelyeket, illetve ne lehessen akár bel- akár külföldön eladni a talált dolgokat, amelyek az adott ország tulajdonát képezik.

Magyarországon a 2001. évi LXIV. számú törvény és a 18/2001 (X. 18) számú NKÖM rendelet szabályozza a régészeti lelőhelyek műszeres felderítését. Ennek értelmében a műszeres keresés – ami régészeti céllal történik – kizárólag a Kulturális Örökségvéldemi Hivatal engedélyével végezhető, és csak aktív régész számára adható. Régészeti leletnek számít minden olyan tárgy, amelynek kora 1711 előttre datálható. Ha valaki nem régész, nem kutathat rendeletileg kiemelten, vagy fokozottan védett régészeti területen, ahogy nemzeti park területén sem. A többi helyen elvileg be kell szerezni az adott földtulajdonos / bérlő hozzájárulását a fémdetektoros kereséshez. Ami előkerül és régészeti lelet, az állam tulajdona, tehát minden megtalálónak be kell azt jelenteni és átadni az adott terület jegyzőjének, vagy a területileg illetékes múzeumnak. Ugyanakkor, ha egy előkerült értékes dologról megállapítható, hogy azt valaki korábban elrejtette, illetve nem lehet azonosítani a tulajdonost, a megtalálónak kötelessége felajánlani azt az államnak, amely vagy díjat fizet a leletért cserébe, vagy a megtalálónak adja a tárgyat.

…és a valós helyzet

A valóságban persze más a helyzet: nálunk és külföldön egyaránt rengeteg az olyan fémdetektoros keresgélő, akik engedély nélkül szedik ki a lelőhelyeken a földből a sokszor valóban értékes, illetve történészeti, régészeti szempontból nagy jelentőségű tárgyakat, hogy azokat akár bel- akár külföldön értékesítsék.  Mivel nálunk törvény tiltja a leletkereskedelmet, a Magyországon ilyen módon előkerülő leletek majdnem teljes egészében külföldön találnak gazdára. Számtalan aukciós oldalon láthatunk erre példákat. Mások otthoni magángyűjteményüket egészítgetik ki ilyen módon.

Ugyanakkor a detektoros társadalom egy része úgy véli, sokat segíthetnének a kincskeresőket finoman szólva nem kedvelő régészeknek, akik gyakran fémdetektor nélkül végzik a munkájukat.

Drágaszáááág!

Az ő véleményüket alátámasztandó, így került elő 2009-ben minden idők legnagyobb angolszász kincslelete, amikor két férfi egy közép-angliai mocsárban fémdetektorral rábukkant a mintegy 1500 darabból álló VII. századi arany és ezüst katonai felszerelésre és komoly – 1,6 millió fontnyi – jutalmat kapott, miután bejelentette a leletet. Bár nem régészeti leletről volt szó, mégis ide kívánkozik Szebenyi István neve is, aki fémdetektorával hadisírok után kutatott a Vértesben, amikor rátalált azokra a fegyverekre, amelyekkel a móri bankrablást hajtották végre, s a “lelet” segítségével a rendőrség eljutott az elkövetőkhöz.

Az biztos, hogy illegálisan kutatni és ki tudja, milyen értékes kincsektől megfosztani bármely országot nemhogy nem etikus, de kifejezetten nagy károkozással járó tevékenység. Ha bárki fémdetektorozásra adná a fejét, kövesse inkább Gábor példáját, aki tuajdonképpen sok embernek segít, és csak akkor értékesíti a talált tárgyakat, ha senki nem jelentkezik azokért.