Létezik tökéletes nőgyógyász?

Most, amikor egyre gyakoribb a természetes, háborítatlan szülés, amikor már nem divat csendben alávetni magunkat az előírt orvosi kezeléseknek, amikor már nem csak nőgyógyászt, de dúlát, kórházat, sőt, alternatív szülőszobát is választhatunk, felmerül a kérdés: milyen szempontok vezéreljenek minket a „jó nőgyógyász” kiválasztásakor?

Jó nőgyógyászt találni nem könnyű feladat, tökéleteset pedig szinte lehetetlen. Pedig ez aztán a bizalmi „állás”, és hát, fodrászt, kozmetikust és nőgyógyászt a nők nem szívesen próbálnak ki és cserélgetnek, pláne nem élesben! És hiába, ha a barátnőm a Tóth doktorra esküszik, a szomszédasszonyom pedig mindhárom gyerekét a Szabónál szülte, nekem mégis a Kovács lesz a szimpatikus. Kicsit olyan ez, mint a tökéletes házastárs kiválasztása. Merthogy hibái mindenkinek vannak, csakhogy mindenki mást tolerál könnyebben.

Ám napjainkban, mikor már nem csak nőgyógyászt, de dúlát, kórházat, sőt, alternatív szülőszobát is választhatunk, a terhes anyukák többsége vívódni kezd. Az információk és tanácsok áradatában (az ismerősök, sógornők, barátnők és anyukák mellett most már léteznek olyan netes fórumok, ahol nem csak a kórházakat, egyenesen a dokikat véleményezik a szülőszobát megjárt paciensek, s számtalan orvos már saját reklámul szolgáló honlappal is rendelkezik) sokszor nem csak a túlkínálat miatt nehéz választani.

Merthogy anyáink, nagyanyáink korában oda mentek az asszonyok, ahol valakit ajánlottak. De ma ez nem működik ilyen egyszerűen, merthogy X doktort ugyan mindenki agyondicséri, ezért aztán hozzá nem könnyű „bejutni”. Y pedig nagyon-nagyon jó, de megfizethetetlen. Z ugyan jónak tűnik, szimpi is, nadehát az a kórház, na oda azért nem megyünk! És akkor arról még nem is beszéltem, hogy a főorvos úr gátvédelmet ígért, aztán nem lett belőle semmi, meg hogy azon az osztályon végül nem engedték az alternatív szülőeszközök alkalmazását! Vagy császár lett a dologból. Vagy éppen túl hosszú vajúdás. Egyszóval nem könnyű a feladat!

Ismerek olyan kismamát, aki az ötödik hónapban a harmadik nőgyógyásznál járt, és következő látogatását tervezi. Mert az első „leüvöltötte a fejét”, amikor kiderült, egy vizsgálat időpontjában épp nem lesz az országban. A második az első vizit közben közölte: 150 ezer forint a készenléti díja, és akkor még nem is biztos, hogy ott is lesz majd a szülésnél. Őt később telefonon is nehéz volt elérni. A harmadiknak „csak” az volt a hibája, hogy kicsit nyers modora mellett fájdalmasan vette le a mintát a méhnyakszűrés alkalmával.

Megint másik kismama ugyan reménykedett, járt is egy szimpatikus dokihoz, aki mindenben megfelelt volna az elvárásoknak, ám ekkor kiderült: a nőgyógyász lelkiismereti okokból havonta csak bizonyos számú szülést vállal, és bizony, nála már a kiírt időpontra teltház van. Közben egy anyuka ugyan megtalálta a tökéletes nőgyógyászt, de az a második szülés után tragikus hirtelenséggel elhunyt. Az sem segített, hogy egy ismerősöm ahhoz a dokihoz járt, akinél ő maga született, és akiben serdülőkora óta megbízott, az orvos ugyanis időközben megöregedett és remegő kézzel végezte a vizsgálatokat.

Pedig a kulcs valahol itt keresendő. A jó orvos-páciens alapja a bizalom, az emberi kapcsolat. Mert a tökéletes nőgyógyász valójában létezik, csak meg kell találni vele azt a kommunikációs csatornát, amelyen a mi félelmeink és elvárásaink találkoznak az ő tapasztalatával, figyelmével és szakértelmével. Ez pedig bajosan működik „első látásra”. Ehhez bizony, mint minden jó kapcsolat kialakulásához idő kell.

Ezért aztán a legfőbb tanulság a tökéletes nőgyógyász kiválasztásakor, hogy időben el kell kezdeni a keresést, mert a pocaklakó beköltözését követően már „túl nagy a tét” ismeretlen doktorokkal kísérletezni, lettlégyen szó akármilyen jó szakemberről.