Szoptatás Amerikában – egy személyes történet

1953-ban születtem, abban a korban, amikor négyből három amerikai nő nem szoptatta a kisbabáját. Az édesanyám ennek ellenére megpróbált szoptatni engem. Ezt azért tudom, mert a születési papíromon, amit a kórházban állítottak ki, regisztrálták ezt a tényt. Furán is néztek rá emiatt.

A dokumentum két oszlopban jelezte, mikor és mennyit ettem. A Baby Boom idején elég volt csupán ez a két információ. Akkoriban a világ meglehetősen közömbösen állt a szoptatás kérdéséhez.

Az első bejegyzés táplálkozásommal kapcsolatban 1952. március 18-án délután öt órakor történt, amikor is 90 ml-t ettem, se többet, se kevesebbet.  Hogy pontosan mivel töltöttem meg cseresznyényi gyomromat, arról már nem szól a fáma – valószínűleg az egyik jónevű tápszerrel, ami akkoriban divatos volt.

Pontosan négyóránként etettek egészen addig, amíg haza nem engedtek minket a kórházból. Kötelességtudóan nyeltem az alkalmanként pontosan kimért 90 ml-nyi tápszert. Ilyen rendes kisbaba voltam.

Ám van némi plusz adalék a szigorúan vezetett számadatok mellett, ami sokmindent elárul. Két különböző kézírással ez olvasható: „Megpróbált szopizni” és „Megpróbált cumisüvegből enni”, majd egy kicsit lejjebb: „Elfogadta a cumisüveget.”

Vajon csak én képzelem bele, vagy valóban van ebben az utolsó mondatban némi tudálékos, önelégült mosoly? Azért kérdezem ezt, mert édesanyám még mindig emlékszik, milyen (negatív) reakciókat váltott ki a nővérkékből, amikor megpróbált megszoptatni engem, és pontosan fel tudja idézni azokat a nem éppen támogató megjegyzéseket, amelyeket az a nővér tett, aki egyetlen, kudarcba fúlt próbálkozás után már hozta is a tápszeres üveget.

„Nézzek, kedvesem”, mondta a nővér „Erre (értsd: szoptatás) ott vannak a tehenek.” “

 A szoptatási kedv 1972-ben érte el mélypontját, amikor az amerikai babák 90 százaléka kizárólag tápszert evett.

Forrás: MarkSloanMd (via)