Reakciók a Családháló életvédelmi kampányára

A Nagycsaládosok Országos Egyesületének válasza:

„A NOE alapszabályban foglalt fő feladata 1987 óta változatlan: a nagycsaládos értékek képviselete, az anyaság, a házasság, és az élet értékének tisztelete, a jövő generációiért érzett felelősség, valamint a nagycsaládok egymást ismerő és segítő közösségekké szervezése. Ebből is adódóan a NOE minden esetben valamiért és nem valami ellenében végzi tevékenységét. Nem gondoljuk, hogy bárki különbbé válik azért, mert több gyermeket vállal, azt azonban igen, hogy érdemes a több gyermek vállalásának örömét, és valóságát megmutatnunk, annak érdekében, hogy mindazok, akik ezt megtehetik, egyre többen válasszák a nagycsaládos életformát. Ezért fontosnak tartjuk, hogy az általunk képviselt értékeket minél szélesebb körben és minél sokoldalúbban jelenítsék meg a magyar társadalom tagjai számára, Sikeres kampányt kívánunk!”

Novák Julianna dúla, … perinatális szaktanácsadó, a MODULE szakmai koordinátora, a Népesedési Kerekasztal tagja így reagált a kampányra:

„Nem tudom, mi a helyzet Macedóniában azon a négy tényezőn kívül, amiket leírtál.

Az eddigi hazai intézkedések csak a magasan képzett középosztálybelieknek kedveznek, a minimálbéren vagy létminimum alatt tengődők (3-4 milliónyian lehetnek?) nem tudnak mit kezdeni a CSOK-kal, gyed-extrával, családi adókedvezménnyel, pedig ők nem ötről hatra, hanem egyről kettőre szeretnének jutni, de erre esélyük sincs.
Ez a cikk nem szól arról, hogy nekik milyen kormányzati intézkedésekkel segítenek:
http://csaladhalo.hu/cikk/hatter/mondj-igent-kampany-szuletesert-csaladokert-eletert

Az ismeretségi körömben van néhány nagycsaládos, aki számára nagyon jól jönne a csok, de nem tud teljesíteni minden feltételt, vagy ha tudna is, nem kapja meg ilyen-olyan ok miatt, ezért ott van, ahol a part szakad.
https://www.facebook.com/csokkarosultak/

Érdemes lenne utána nézni annak, hogy eddig hányan igényeltek csok-ot és közülük hányan kapták meg.

A hit és erkölcstan óráktól biztosan nem lesz kevesebb az abortusz, ez egy nagyon álságos megközelítése a problémának. A holland és skandináv jó példák régóta rendelkezésünkre állnak, láthatóak az eredményeik évtizedek óta, mégsem követjük ezeket. A szakavatott hozzáértők által végzett CSÉN (családi életre nevelés) programok már az óvodás kortól kezdve segítenének elérni az abortuszok számának csökkenését, de ehhez rengeteg jól képzett, megfelelő szemléletű szakemberre lenne szükség, viszont a képzésükhöz sok pénzre és sok időre van szükség. Ezen kívül a fogamzásgátló eszközök ingyenessé vagy alacsony áron elérhetővé tétele, a róluk való széleskörű tájékoztatás is nélkülözhetetlen.

Meggondolnám ezeknek a kampányfilmeknek a bemutatását. Nem mindenki orvos, és nem mindenkinek van elérhető családi háttere, aki támogatni tudja őt az álmai megvalósításában úgy, hogy közben még anyaként is helyt álljon. A fizetett segítséget pedig nagyon sokan nem engedhetik meg maguknak, a TB ezt nem támogatja. Erre is volt NKA javaslat, gondolom, azóta is valamelyik minisztériumi asztalfiókban pihen.”

A TASZ (Társaság a Szabadságjogokért) álláspontja a következő:

„A TASZ évek óta foglalkozik az abortusszal és a gyermekvállalás szabadságával összefüggő kérdésekkel. Álláspontunknak központi eleme egyértelműen az önrendelkezési szabadság – kiemelten a nők önrendelkezési szabadsága – minél teljesebb érvényesülése. Legyen ez akár a nagycsalád iránti elköteleződés, akár az abortusz választása, akár más, gyermekvállalással kapcsolatos döntés. Úgy véljük, hogy a családtervezés a felnőtt egyének kizárólagos döntési körébe tartozik: magánügy. Az önrendelkezési szabadság fontos eleme a családalapítás szabadsága, amely azt jelenti, hogy az egyén dönthet arról, hogy vállal-e gyermeket, és ha igen, akkor hányat és mikor.

A legtöbb állam ennek ellenére – a népesedéspolitika keretei között – igyekszik befolyásolni a születések számát. Magyarországon a születésszám növelése és az abortuszok számának csökkentése mint népesedéspolitikai törekvés természetesen legitim állami cél. (Ahogy legitim állami cél lehet más országokban a születések számának korlátok között tartása is.) Fontos azonban hangsúlyozni: népesedéspolitikai célok eléréséhez az állam nem használhat olyan eszközöket, amelyek a polgárokat egyenlőtlenül kezelik vagy alapvető jogaikat korlátozzák. Az állam egyrészt nem tehet különbséget születés és születés között – nem kedvezhet egyes társadalmi csoportok gyermekvállalásának, míg másokét hátrányba szorítja. Másrészt nem teheti meg azt sem, hogy polgárait elzárja a gyermekvállalással kapcsolatos szabad döntéstől. Ezért álláspontunk szerint az állam a kedvezőbb demográfiai mutatók elérése érdekében nem szigoríthatja az abortuszt, és olyan eszközöket sem alkalmazhat, amelyek révén hátrányosan megkülönbözteti a gyermekteleneket vagy kevesebb gyermeket vállalókat.

Sok ország gyakorlata igazolja, hogy az állam számos eszközzel támogathatja és ösztönözheti a gyermekvállalást. Ezek lehetnek pénzbeli juttatások vagy kedvezmények a gyermekesek számára, esetleg munkaerőpiaci beavatkozások, amelyek segítik a gyermeknevelés és a munkavállalás összehangolását. (Itt is fontos azonban, hogy ezek a beavatkozások nem lehetnek diszkriminatívak.) De ösztönző lehet akár a gyermekek napközbeni ellátásának megfelelő színvonalú biztosítása.

Nem elhanyagolható hatást gyakorolhat a többedik gyermek vállalására a nő szülésélménye is. Olyan rendszerben, ahol a orvos érdeke és kényelme helyett a szülő nő és az újszülött jogait helyezik előtérbe, szívesebben vállalnak a nők többedik gyermeket. Ez szerintünk akkor valósul meg, ha a szülést természetes folyamatnak tekintik (amely akár otthon is lefolyhat), császármetszést csak ténylegesen indokolt esetben végeznek, meghitt és személyes lehet az első találkozás anya és gyermeke között, a háborítatlan baba-mama egységet pedig a szülés után is elismerik és támogatják a kórházak.

A kampány kifejezett célja az abortuszok számának csökkentése, ezért érdemes tisztázni, hogy mik lehetnek ennek az eszközei. A felmérések, kutatások mind azt mutatják, hogy a népesedéspolitika két irányba indulhat el: kevésbé hozzáférhetővé vagy kevésbé szükségessé teszi az abortuszt. A két út közül azonban csak az utóbbi tekinthető humánusnak és hatékonynak, és csak ez áll összhangban az emberi jogokkal.

Lássuk először a kevésbé hozzáférhető, vagyis szigorúbban szabályozott abortusz esetét! Általános vélekedés, hogy az abortuszok száma hatékonyan mérsékelhető a terhesség-megszakítás tilalmával vagy a feltételeinek szigorúbbá tételével. A tények azonban egyértelműen azt mutatják, hogy az abortusz-szabályok szigorítása nem csökkenti az abortuszok számát. Ilyen esetekben a csökkenés csupán látszólagos, kizárólag a legálisan végzett – és ezért biztonságos – abortuszok száma lesz kevesebb, több lesz azonban azonban az illegálisan és akár életet veszélyeztető körülmények között elvégzett abortusz. Ez nyilván nem lehet célja egyetlen népesedéspolitikai kampánynak sem.

Hogyan valósítható meg akkor a másik megoldás – tehát az, hogy kevesebb abortuszra legyen szükség? Ezzel kapcsolatban is számos tapasztalatra és korábbi felmérésre támaszkodhatunk. Az első és legfontosabb lépés a megfelelő szexuális oktatás és nevelés, a nyílt és őszinte beszéd a szexualitásról – mind otthon, mind pedig az iskolában. A kutatások megerősítik, hogy a gyerekeket már nagyon fiatal – akár kisiskolás – korban érdekli a szexualitás. Ezért lényeges, hogy az iskola minden korosztály számára az életkorának megfelelő információval szolgáljon az ezzel kapcsolatos kérdésekben. A nyílt, őszinte és oldott hangulatú beszéd a szexről természetesen nem egyetlen „letudott” osztályfőnöki- vagy biológiaórát jelent. El kell jutni odáig, hogy a gyermek, fiatal számára nyilvánvaló legyen: a szexualitás az élet természetes része. Beszélni kell azonban a szex kockázatairól és ezek megelőzésének lehetőségeiről is. Tévhit, hogy a tájékoztatás miatt a gyerekek, fiatalok hamarabb kezdenek szexuális életet élni. Az igazság az, hogy a tájékoztatás az egyetlen módja annak, hogy a fiatalok ne maradjanak egyedül kérdéseikkel és problémáikkal, és ne saját kárukon kelljen tanulniuk.

Az abortuszok számát csökkenti a fogamzásgátló eszközökhöz való könnyű hozzáférés is. Ne legyen tehát bonyolult procedúra egy-egy eszköz beszerzése! Sajnálatosnak tartjuk, hogy az Európai Unióban továbbra is egyedül Magyarország az az állam, amelyben még mindig vényköteles a sürgősségi fogamzásgátló készítmény. Ez annak ellenére így van, hogy több orvosi testület is megállapította: előírás szerinti használat esetén nincs szükség előzetes vizsgálatra vagy utólagos ellenőrzésre, a készítmény alkalmazásának nincsenek komoly szövődményei. Magyarországon a gyógyszertár előtt még egy orvost is fel kell keresnie annak, aki élni szeretne a sürgősségi fogamzásgátlással, ami kisebb településeken vagy hétvégéken elég nagy kihívást jelent. Ez a probléma már átvezet ahhoz a feltételhez, hogy a fogamzásgátlás legyen fizikailag is ténylegesen hozzáférhető. Fontos, hogy a legegyszerűbb eszközök legyenek bármikor elérhetők (például közterületen, szórakozóhelyeken vagy akár iskolákban elhelyezett automatákban) és megfizethetők a legszegényebbek számára is. Ez utóbbihoz egyértelműen az állam pénzbeli támogatása szükséges.

A témához szorosan kapcsolódva el kell mondanunk azt is, hogy sajnálatosnak tartjuk, hogy a népesedési problémák ellenére sem engedélyezett Magyarországon a meleg, illetve leszbikus párok gyermekvállalása. Emellett akadoznak az adományozott spermiummal végzett meddőségi kezelések, mivel Magyarországon kevés a spermadonor, 2015 nyara óta pedig tiltott a külföldi spermium behozatala. Úgy véljük, ezek a kérdések elválaszthatatlanok az állam népesedéspolitikájától, amely így igen kétértelmű képet tükröz.”