A Pozitív Fegyelmezés művészete – 5 jól hasznosítható tipp

A Pozitív Fegyelmezés egyre népszerűbb trend nemcsak Amerikában és Ausztráliában, de Európában is. Ez pedig nem véletlen.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
család
2016. október 06. Vajda Boglárka

A Pozitív Fegyelmezés egyre népszerűbb trend nemcsak Amerikában és Ausztráliában, de Európában is. Ez pedig nem véletlen.


Egy olyan módszerről van szó, mely segít békés eszközökkel tisztelettudó, szófogadó, ugyanakkor életrevaló, boldog gyermekeket nevelni. És ezt ki ne szeretné?

A módszer gyökerei az 1900-as évek elejére datálódnak, az alapelvét pedig egy Alfred Adler nevű ausztrál pszichológusnak köszönhetjük. Ez az úriember szentül hitte, hogy a gyerekeknek elemi szükséglete, hogy kötődjenek a környezetükben élőkhöz. Szerinte azok a kicsik, akiknek szoros a kapcsolata a családjukkal, szeretteikkel, kevésbé hajlamosak a rossz viselkedésre. Ezt az elképzelést gondolta tovább Dr. Jane Nelsen, aki Pozitív Fegyelmezés néven fektette le az elmélet alapjait.

 Lényege, hogy amikor egy gyerek hibázik vagy rossz fát tesz a tűzre, akkor a szülők büntetés helyett higgadtan, de őszintén elmondják, hogy milyen érzéseket vált ki másokból, amit tett, milyen következményei lesznek, és mit kellett volna tennie abban a helyzetben. A Pozitív Fegyelmezés (vagy Nevelés) három legfontosabb pillére a motiváció, a következetesség és a szeretet.

A gyermeket arra tanítjuk, hogy jutalom vagy büntetés helyett a családhoz való tartozás motiválja abban, hogy hogyan cselekszik. Ahhoz, hogy mindez a gyerek saját, belső motivációjává váljon, szülőként le kell fektetnünk a szabályokat, következetesnek kell lennünk a betartásukat illetően, és nekünk is példát kell mutatnunk. Ez egyáltalán nem könnyű feladat, de mindenképpen érdemes gyakorolni.

Kezdjük el most!

Ha azt gondolnánk, hogy ezt a módszert csak nagyobb gyerekek esetén lehet alkalmazni, akkor tévedünk. Nem számít, hogy mennyi idős életünk értelme, nyugodtan kezdjük el alkalmazni az alapelveket. Legyen rendszer a napi eseményekben (amennyire lehet) a kezdetektől fogva. Ha például minden nap este 9-kor van a lefekvés, és ehhez következetesen tartjuk magunkat, akkor a gyermek később sem fog lázadni ellene, hanem egyszerűen szokássá válik. (Persze, előfordulnak kisiklások, hiszen emberek vagyunk, de ha 90%-ban kiállunk a szabályaink mellett, azt már sikernek könyvelhetjük el).

via