Hogy könnyebb legyen a gyermekünkkel való kommunikáció!

“Nagyon sokat számít, ha választási lehetőséget adunk a gyermeknek, hogy ő maga is beleszólhasson saját életének részleteibe – természetesen korának megfelelő mértékben. ” Szakértőnk válaszolt.

Kedves Erika!

Megnéztem a honlapjukat, és az a kérdés merült fel bennem, hogyan lehetséges az, hogy egy bizonyos módszer, pl. amit Önök képviselnek, minden gyermeknél alkalmazható? Arra szeretném kérni, néhány konkrét példán keresztül mutassa be a módszert, amivel könnyebbé tehetjük a gyermekük és köztünk lévő kommunikációt! Köszönettel:

Kedves Judit!

Először is köszönöm az érdeklődést, és örülök, hogy meglátogatta a honlapunkat is.

Minden tréningen részt vett szülő egyetért abban, hogy ez a módszer szemléletváltást hoz magával. Nehéz ezt egyértelműen megfogalmazni, hiszen mindenki más elvárásokkal, problémákkal érkezik, más célja van a tréningen való részvételével. Van, aki önmagán szeretne változtatni, van, aki érzi, hogy lehetne jobban csinálni, és ehhez keres segítséget, és olyan is, van, akit mások szeretnének megváltoztatni. Nincs egységes recept, ahogy a honlapon is írtuk, nincs két szülő vagy család, vagy gyermek, ahol ugyanaz, ugyanúgy működne. Éppen itt van ennek a módszernek a szépsége, hogy megmutatja a lehetőségeket, amelyekből utána a szülő választja ki azt vagy azokat a technikákat, amelyeket alkalmasnak talál saját maga és családja számára. Könnyen lehet, hogy bizonyos dolgot valaki idegennek érez, vagy furán érezné magát az adott helyzetben, ilyen esetekben a szülőre van bízva, hogy gyakorol-e és később mégis “beveti” a megismerteket, vagy másik eszközt keres az dott szituációban.

Nagyon sokrétű a tapasztalat, hol, miben lehet használni a tréningen megtanultakat.

Van, akinél már az első foglalkozáson megismertek – az érzelmek elfogadása – áttörést jelent, és ez olyan mértékű változást hoz a szülő-gyerek viszonyban, hogy a többi készség inkább csak ennek kiegészítésére szolgál. Erre jó példa egy édesapa és kamasz gyermekének kapcsolata. (Balázs a Nők Lapja Egészség áprilisi számában beszélt erről.)

Van, ahol a büntetés helyettesítői jelentik azt a pontot, ahol gyökeresen megváltozik a szülő-gyermek viszony. A tett és következménye és a döntési lehetőség bemutatása jól jött egy édesanyának, aki azt szerette volna, ha az 5 éves kisfia nem pattan fel az asztal mellől, amint ő végzett a vacsorával, hanem együtt vacsorázik a család. Kipróbálták a választási lehetőséget, és a problémamegoldást, következő alkalommal az édesanya csodálkozva és lelkesen mesélte, hogy a kisfia végigülte velük a vacsorát, utána pedig jó hangulatban játszottak egyet közösen.

A problémamegoldásra további nagyon jó példa, amikor egy ovis kisfiú egy nap kijelentette, hogy ő bizony nem akar többé oviba menni. A szülei leültek vele, és a problémamegoldás módszerével igyekeztek segíteni a helyzeten. Kiderült, hogy mivel mindig utolsónak érkezik, így neki kell elpakolnia reggeli után, amit ki nem állhat, így aztán inkább nem is akart többé oviba menni. Amikor igyekeztek javaslatokat tenni, hogyan tudnának változtatni a dolgokon, ő maga javasolta, hogy reggel ne nézzen mesét a tv-ben, hogy időben odaérjenek. Azóta odaérnek. 🙂

Nagyon sokat számít, ha választási lehetőséget adunk a gyermeknek, hogy ő maga is beleszólhasson saját életének részleteibe – természetesen korának megfelelő mértékben. Fontos tapasztalat, hogy ha kezébe helyezzük a döntést, és ki is mondjuk azt, meglepően jól  reagálnak. Pl. “Bent nem rúgjuk a labdát, csak gurítjuk. Ha focizni szeretnél, az udvaron megteheted. Melyiket szeretnéd?”

Nagyon fontos, és külön szeretném kihangsúlyozni, hogy mindezek az eredmények csak akkor jelentenek valódi változást, ha mind a szülő, mind a gyermek pozitív tapasztalatokkal gyarapodnak általa. Hiszen van, hogy a gyerekek “szót fogadnak” különben pl. nem kapnak meg valamit, ebben az esetben azonban nem azért működnek együtt, mert belátják annak pozitív következményeit, hanem mert sarokba szorították őket.

Nincs egységes recept, én magam sem szeretem az általánosítást, és külön ki is emelem minden személyes beszélgetésben, hogy csak egyedi esetek és helyzetek vannak, amelyekre a szülőknek e módszer (vagy általuk választott más módszer) segítségével maguknak kell megtalálniuk a választ.

Remélem megválaszoltam a kérdéseit, amennyiben bármi kimaradt volna, várom válaszát!

Még egyszer köszönöm a levelét!

Szép napot kívánva üdvözlettel:

Skita Erika