Hogyan neveljünk fiunkból férfit?

Be kell látnunk, hogy a fiúkat nehezebb is nevelni, mint a lányokat, és a legtöbb család jobban vágyik kislányra, mint kisfiúra manapság. Holott nem is olyan régen mindenki fiút akart, hogy az továbbvigye a család nevét, vagyonát. De mit tegyünk, ha mégis fiunk születik?

Bár ma sokan azt bizonygatják, hogy a gyerekek egyformák, a fiú és a lány szerepeket mi erőltetjük rájuk, a statisztikák azt mutatják, hogy „a fiúknak hatszoros az esélyük a lányokhoz képest a tanulási alkalmatlanságra, háromszor olyan gyakran szerepelnek a kábítószerfüggők nyilvántartásában, és négyszer akkora valószínűséggel állapítják meg róluk, hogy érzelmileg zavartak.” Ezért nagyon nem mindegy, hogy hogyan neveljük őket.

A család meggyengült, gyakran hiányzik is az apa, ha pedig jelen van, akkor is reggeltől estig dolgozik, sokszor hétvégén is, a hagyományos szerepek is felborultak, kit és hogyan kövessen a fiúgyermek? Férfi pedagógusok is jóval kevesebben vannak, az óvodában szinte alig találunk belőlük. Régen a fiúk együtt dolgoztak apjukkal a mezőn, vagy az apjuk műhelyében kezdték a mesterséget, többet látták őket. Ráadásul az apák nem csak a példaadással hatnak gyerekeikre, hanem konkrét tanítással is. Ezt bizony valahonnan meg kell tanulni, sem az iskola, de sokszor a szülők sem vértezik fel erre gyermekeiket.

Milyennek is akarjuk látni a fiúkat? Erős legyen, de ne erőszakos. Bátor, de nem vakmerő, finom érzésű, de nem anyámasszony katonája.

Már a négyéves is mondogatja, hogy ha majd férfi lesz, akkor feleségül veszi a mamát, és megvédi őt minden rossztól. De milyen férfi lesz belőle? Hogy lesz olyan férfi belőle, amit megálmodunk?

Ebben segíthet nekünk Dr. James Dobson pszichológus, házassági, családsegítő és gyereknevelési tanácsadó könyve.

A következő kérdéseket feszegeti:

– A fiúk tényleg alapvetően különböznek a lányoktól?

– Milyen szerepet játszik a verseny egy fiú fejlődésében?

– Mi az apák feladat a fiaik nevelésében? Mi a helyzet az anyák szerepével? („Az anyák fiúkat nevelnek, az apák férfiakat.”)

– Hogyan segíthetnek a nagyszülők abban, hogy unokájuk megfelelő nevelést kapjon?

– Milyen hatást gyakorol a fiúkra korunk zaklatott életmódja?

– Mi a fiúk oktatásának legjobb módja?

– Milyen egyedi tanácsokat kaphatnak a fiukat egyedül nevelő szülők?

– Hogyan hat a fiúkra a válás?

– Mi okozza a homoszexualitást, és meg lehet-e előzni?

A szerző sok konkrét példát, történetet hoz saját életéből és praxisából is, így nem egy száraz tanulmányra kell számítanunk, hanem egy érdekes könyvre, ami mesélve tanít.

Ha nincs időnk az egész könyvet végigolvasni – bár érdemes –, egy lelkes blogoló kivonatát a könyvről is átfuthatjuk.

Konkrét ötletek

Addig is, míg elolvassuk akönyvet, néhány ötlet:

A fiú nevelésében 2-3 éves koráig az anyáé a főszerep. Nyugodtan dajkáljuk, puszilgassuk (ez is bizonyított, hogy a kisfiúk kevesebb dédelgetést kapnak). 3 évesen engedjük el jobban, hiszen ekkor már az apához akar hasonlítani. Vonjuk be az apát a nevelésbe, legyenek sokat együtt, akár kettesben is. Birkózzon vele, ölelje át őt az apa is. Ha már nagyobbacska, ne csak az anyára jusson a nevelés, a konfliktusok terhe a tanulás, rendrakás és egyebek kapcsán. Ne legyen tökéletes apa, ismerje be hibáit, és néha hagyja, hogy a fia is győzzön.