Örökké pelusos maradhat a gyerek?

Anyósom már vagy tucatszor elmondta a történetet: amikor másfél éves volt a férjem, ő végigvonatozta vele fél Magyarországot. Persze pelenka, az már nem volt rajta.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2012. február 29. szabo.daniel

Anyósom már vagy tucatszor elmondta a történetet: amikor másfél éves volt a férjem, ő végigvonatozta vele fél Magyarországot. Persze pelenka, az már nem volt rajta.


Anyósom már vagy tucatszor elmondta a történetet: amikor másfél éves volt a férjem, ő végigvonatozta vele fél Magyarországot. Persze pelenka, az már nem volt rajta. Hogy is vihetett volna magával tucatnyi textilpelust minden tartozékkal, amire szükség volt, kiáltja teátrálisan. Hát megtanította azt a gyereket a szobatisztaságra. Amikor befejezi a történetet, minden alkalommal jelentőségteljes pillantást vet rám, és utána rögtön a kétévesemre is, aki a nagyanyai elvárásokkal mit sem törődve békésen csücsül a pelusában. Ő már hírből sem ismeri a pelenkakiütést, nekem meg fogalmam sincs arról, milyen áztatni, fehéríteni, vasalni a textilpelenkákat. Eddig azt gondoltam, csak egy kényelmesebb kor gyermekei vagyunk – anyósom szerint viszont egyszerűen lustábbak. Itt az idő, sugallja újra és újra a szobatisztaság-történettel, de én még nem akarom meghallani az idők szavát.

A tudomány szerencsére velem van. Manapság a pszichológusok azt mondják, hogy kétéves kor alatt nem érdemes megpróbálkozni a szobatisztaságra szoktatással, mert a gyerek nem érti, hogy mit akarnak tőle. A túl korai dresszírozással csak a kudarcot növeljük benne, és feleslegesen stresszeljük kettőnk kapcsolatát. Halleluja, tehát van még időm, mondanám, ha nem hallanám egyre hangosabban egy másik irányzat szavát. Ők azok, akik már az újszülöttet is bili fölé tartják. Azt állítják, ez az igazán természetes módszer, ami attól működik, hogy tökéletesen összehangolódnak a gyerek jelzéseivel, és egész nap figyelnek rá. Mivel a természeti népek is ezt a módszert követik a maguk pelenka és bili nélküli társadalmukban, úgy érzem, igazuk lehet.