Szeparációs szorongás: miért ilyen anyás?

Az egyik nap még vidáman eljátszik bárkivel, másnap mintha kicserélték volna: attól is sírógörcsöt kap, ha a konyhába mész. Nem, nem rontottál el semmit, csak újabb fejlődési lépcsőhöz ért: itt a szeparációs szorongás ideje.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
egészség és lélek
2013. november 22. szabo.daniel

Az egyik nap még vidáman eljátszik bárkivel, másnap mintha kicserélték volna: attól is sírógörcsöt kap, ha a konyhába mész. Nem, nem rontottál el semmit, csak újabb fejlődési lépcsőhöz ért: itt a szeparációs szorongás ideje.


A kisbaba a születése után szoros testi-lelki közösségben él az őt gondozó személlyel (általában az édesanyjával), és nem is észleli, hogy különbözik tőle. Valamikor hat és a nyolc hónapos kora között azonban szép lassan tudatára ébred ennek, és ez hatalmas bizonytalansággal tölti el. Ez a bizonytalanság később biztonságérzetté változik, ahogy apránként megtapasztalja, hogy az édesanyja mindig újra visszatér – a szomszéd szobából, a fodrásztól vagy éppen a munkahelyéről is. Addig viszont többször felmerülhet benne, hogy ez most már örökre így marad (persze nem), és a kicsi rosszul jön ki ebből a helyzetből (persze hogy nem.)
Összegyűjtöttük neked az ezzel kapcsolatos legtipikusabb félelmeket – és azt is megmondjuk, miért nem kell tartanod tőlük.

Attól félek..
1. Nem fog bennem bízni többé…
Születésétől mostanáig mindig ott voltál körülötte: szoptattad, pelenkáztad, öltöztetted. Egy ideig magad sem szívesen bíztad másra, de lassanként eljött az ideje, hogy hosszabb-rövidebb időre magára hagyd. Lehet, hogy már hozzá van szokva, hogy más is vigyáz rá, most mégis hirtelen úgy kezd viselkedni, mintha cserbenhagynád őt azzal, hogy elmész. Szívszaggatóan zokog, csimpaszkodik beléd, vigasztalhatatlannak tűnik. Ha így hagyod otthon, akkor lelkifurdalással küszködsz, de az is előfordulhat, hogy lemondod a fodrászt vagy a fogorvost, nehogy elveszítse a beléd vetett bizalmát. Pedig erre semmi szükség.