Anya tanul – nem mindig ott folytatódik minden, ahol abbahagytuk

Az anyává válás kétség kívül az egyik legfelforgatóbb dolog, ami egy, a fejlett világban ma élő nő életében előfordul. A korábbi identitás és élet helyébe jön egy másik élettel (vagy több másikkal) kiegészített új élet. Szebb, teljesebb, értékesebb, tartalmasabb, ha felsőbb, normatív megfogalmazásoknak és nyomásnak akarunk engedni, ugyanakkor bizonytalanabb, szolgaibb, önfeladóbb, felelősségteljesebb, ha épp egy depresszió határán lavírozó kismamát kérdezünk meg.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
háttér
2017. február 08. Imami

Egy biztos, nagy változás következik be az anya – és természetesen az apa – életében is, amikor párból család lesznek. 

Én kétféle változást látok:

1. Az egyik, ami közvetlenül a munka- és feladatszervezést, a mindennapi logisztikát érinti. Ez viszonylag hamar a felszínre kerül, ha túl akarnak élni és nem csak sodródni az árral, és a soha véget nem érő feladatokkal és tennivalókkal.

2. A másik hosszabb távon és lassan kúszik be a gondolatokba, ez az, amikor finoman elkezd átformálódni az értékrendszer, majd ennek eredményeképp máshova kerülnek a súlyok.

Éppen ez utóbbi az oka annak, hogy a női karrierváltás egyik tipikus ideje a gyermekkel otthon töltött évek utáni időszakhoz köthető. Egyrészt időnk arra, hogy valami újba kezdjünk a „babázós” évek alatti mindennapi teendők mellett van, másrészt ekkor kerül felszínre az a felismerés is, hogy ugyanúgy, mint régen, már aligha fog menni a munka és magánélet, mert már ezen utóbbi megváltozott, így szükségszerűen az új egyensúly megtalálásához változtatni kell a másikon. Ezt tapasztaljuk akkor is, ha nagy elszántan beiratkozunk valamilyen számunkra érdekes és jövőnk szempontjából kulcsfontosságú képzésre. Ha nem is annyian, mint délelőtt tízkor a kiflis pultnál játszótér melletti közértben, de jó eséllyel nem mi leszünk az egyedüli kismamák.

És ha már belevágtunk, akkor tartsunk is ki mellette! Család mellett nem csak elkezdetni nehéz egy képzést, hanem be is fejezni. Pontosabban nem befejezni, azaz egyik napról a másikra kimaradni, hanem elvégezni.

A cikk itt folytatódik!