7 érv a hordozás mellett

Eredetileg nem terveztem, hogy hordozós anyuka leszek, azokat a kendőket én aztán biztos nem tudom megkötni, a babakocsi aljába meg belefér a bevásárlás, és még a gyereket sem nekem kell cipelni.

A barátnőmtől kölcsönbe kapott rugalmas kendőt ugyan még terhesen megtanultam megkötni (ragaszkodott hozzá, hogy megtanítsa, amiért örökké hálás leszek), majd el is süllyesztettem a szekrény mélyére. Mígnem világra jött kislányunk, aki egyből hasfájós lett, és erre a különféle csodacseppeken kívül a hordozást ajánlotta szavahihető szoptatási tanácsadónk. Ettől-e vagy sem, ki tudja, a hasfájósság lassan valóban elmúlt.

Ezalatt a baba is és én is annyira hozzászoktunk a hordozáshoz, hogy legközelebb nyolc hónapos korában vettem elő a babakocsit. Dehát ez egy rémálom! Sehol nem fér el, a gyógyszertár ajtaján tíz percig tart belavírozni, egyfolytában lépcsőkbe ütközöm, ahol fel-le cipelgethetem a babával együtt majdnem húsz kilós járművet, tömegközlekedni horror, göröngyösebb vagy kavicsos úton alig tolható. Pedig szuper babakocsink van. Vissza is tettem a garázsba. Eleinte azt gondoltam, a hordozás a babának biztos jó, ám az anyának szívás – most már nem így gondolom. Elmondom, nekem miért éri meg.