A mamahotel komfortos fogságában

Nemzetközi jelenséggé nőtte ki magát, hogy a pályakezdő fiatalok még 25 éves koruk után sem hagyják el a szülői házat. Magyarországon is évről évre nő azok száma, akik felnőttként sem költöznek el szüleiktől. Felmérések szerint itthon a huszonévesek kétharmada nem repül ki időben a családi fészekből, pedig az önálló életkezdés, ezzel együtt a munkába állás, s a gyermekvállalás kitolódása veszélyes gazdasági, társadalmi problémákhoz vezethet. A pszichológusok egyetértenek abban, hogy egy idő után a szülőknek igenis noszogatniuk kellene a „mamahotelben” ragadt csemetéiket ahelyett, hogy a végtelenségig kiszolgálják őket.

Folyamatosan nő azoknak a fiataloknak a száma Magyarországon, akik még felnőttként is egy háztartásban élnek szüleikkel. A Tárki 2014-es Társadalmi Riportja szerint itthon a 18 és 34 év közötti korosztály kétharmada nem tud, vagy nem akar elköltözni családjától. A magyar fiatalok egyébként nemzetközi összehasonlításban eddig is későn hagyták el a családi fészket, de az elmúlt években tovább emelkedett a „mamahotel” népszerűsége: 2008 és 2012 között 56-ról 66 százalékra nőtt az otthon élő 18–34 évesek aránya. Az önállósodás kitolódása az elemzők szerint többek között a meghosszabbodott iskoláztatásra, a fiatalokat sújtó magas munkanélküliségre, a családalapítás későbbre halasztására vezethető vissza.

Hasonló arányokat mutat a K&H pályakezdők jóléti indexét vizsgáló felmérése is, amely azt mutatta ki, hogy a 19–29 éves városi fiatalok közel kétharmada még a szüleivel él. Érdekesség, hogy a szülőknél maradók közül csak minden ötödik fiatalnak fontos, hogy önálló háztartásba költözzön. Az Eurostat adatai szerint a magyarok átlagosan 28,7 éves korukban hagyják el szülői házat. Nem hazai sajátosságról van egyébként szó, Európában egyre veszélyesebb mértéket ölt az otthonülők aránya. Az Európai Gazdasági és Együttműködési Szervezet (OECD) adatai szerint például Spanyolországban már csaknem kétmillióan vannak azok a 15–29 évesek, akik otthon laknak, de már nem tanulnak és nem is dolgoznak. Bár Nyugat-Európában jellemzően hamarabb kirepülnek a gyerekek, mint a keleti és déli térségekben, Angliában is csaknem egymillióra becsülik a szüleik nyakán lógó, nem dolgozó huszonévesek számát.

„Pán Péter-generáció”

A jelenséget a szakirodalom több névvel is illeti, a leválni képtelen „Pán Péter-generáció”, vagy a „mamahotel” lakóinak fogalma jól ismert. Többnyire azokat sorolják ide, akik munkaképesek, aktív korúak, kényszerből vagy kényelemből mégis a szüleik támogatásából élnek, nem vezetnek saját háztartást, tulajdonképpen felnőttként gyerekstátusban élnek. A dolog hátterében egyrészt nyilvánvaló gazdasági okok állnak. A fiatalok ma jóval később kerülnek ki az iskolarendszerből, mint elődeik, így értelemszerűen később lesz munkájuk és saját keresetük, ami biztosítaná az egzisztenciájukat. Főleg, hogy ma akkor is nehéz huszonévesen saját lakást venni vagy albérletet fizetni, ha a fiatalnak biztos állása van. A pénzügyi okok mellett ugyanakkor más is áll a háttérben: szakértők szerint a mostani húszas generáció tipikus jellemzője, hogy nem akarja elkövetni szülei hibáit, megfontoltabb, alaposabb döntéseket akar hozni a munka, a párválasztás, a lakóhely megválasztása és az élet minden más területén. Mindez pedig a döntések halogatásához vezet. Sokszor éppen a szülő nem hagyja leválni a gyermekét, és a végtelenségig kiszolgálja, marasztalja őt. Skultéti-Szabó Katalin klinikai szakpszichológus azt mondja, a szülő igenis felelős a sokszor már-már abnormális ragaszkodás kialakulásában.