A nagy paradoxon: abortusz vs. különleges jogok

Néhány évvel ezelőtt egy amerikai hölgy, Rayna Rapp várandós lett, s hamarosan kiderült: gyermeke nagy valószínűleg Down-szindrómás. Rayna és párja ezért az abortusz mellett döntöttek. Azóta Rayna megállás nélkül a magzati vizsgálatokról és az abortuszról ír…

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
abortusz
2014. december 15. Gyarmati Orsolya

Néhány évvel ezelőtt egy amerikai hölgy, Rayna Rapp várandós lett, s hamarosan kiderült: gyermeke nagy valószínűleg Down-szindrómás. Rayna és párja ezért az abortusz mellett döntöttek. Azóta Rayna megállás nélkül a magzati vizsgálatokról és az abortuszról ír…


Azt gondolhatnánk, Rayna, aki egyébként egy abortuszklinikán dolgozott, nyilvánvalóan az a terhességmegszakítás mellett foglal állást. Ám a valóság közel sem ez. Könyvében a hölgy  (Testing Women, Testing the Fetus: the Social Impact of Amniocentesis in America, kb: Nők és magzatok tesztelése: az amniocentézis szociális hatása Amerikában) számos nőt és párt interjúvolt meg, akik éppen az amniocentézis eredményére vártak, hogy kiderüljön, van-e bármilyen genetikai rendellenessége a magzatuknak.

A megkérdezettek nagyon nagy többsége úgy nyilatkozott, ha kiderül, hogy a baba nem egészséges, az abortusz mellett fog dönteni. Rapp könyve elgondolkodtató kérdést vet fel: ha ilyen könnyedén lehet dönteni egy gyermek életéről vagy haláláról, nem ironikus-és képmutató dolog-e az a tény, hogy a megszületni hagyott, valamilyen módon fogyatékos emberek jogait hirdetni és mindenféle szociális szolgáltatást nyújtani nekik?

Két egymással összefüggő, mégis, szembenálló témáról van itt szó. Az első a nők azon igénye, hogy mindenféle társadalmi megbélyegzettség nélkül eldönthessék, elvetetik-e beteg magzatukat vagy sem. A második azon igény, amely támogatja a minden egyes gyermek által igénybevehető szolgáltatásokat, függetlenül attól, hogy egészséges vagy nem egészséges gyermekről van-e szó.

Amikor azt várják el a nőktől, hogy abortálják beteg magzatukat, sokkal könnyebb megtagadni ezektől a gyermekektől a számukra szükséges szolgáltatásokat, mondván: miért nem vetették el őket, hiszen az anyjuknak volt választásuk, így egyedül ők a felelősek a felmerülő nehézségekért. Miért kellene segítenie a társadalomnak?

Rapp azt a paradoxont ismeri fel, amit a pro-life pártiak már régóta hangoztatnak: hogy hatalmas ellentmondás feszül az abortuszpárti, a beteg magzatokra vonatkozó „keresd és pusztítsd el!” gondolkodásmód és a fogyatékossággal élők jogai és különleges szolgáltatásokhoz történő hozzáférése melletti kardoskodás között (pl. akadálymentesítés, védettség a munkahelyeken, segélyek, stb.) Amikor a társadalmat arra szólítják fel, hogy tegyenek engedményeket annak érdekében, hogy a fogyatékos emberek független, építő jellegű életet tudjanak élni, akkor valójában nem mást várnak tőlük, mint hogy szembemenjenek azzal az üzenettel, hogy a fogyatékosok feláldozhatóak, amit egyébként a számtalan abortusz éppen hogy bebizonyít, írja a National Right to Life News.