Alkalmatlan vagyok az anyaságra!

A pánik megérkezett: napokig sírva aludtam el a karácsonyi időszak alatt, mert úgy éreztem, teljességgel alkalmatlan leszek az anyai szerepre.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
életmód
2014. január 14. Gyarmati Orsolya

A pánik megérkezett: napokig sírva aludtam el a karácsonyi időszak alatt, mert úgy éreztem, teljességgel alkalmatlan leszek az anyai szerepre.


A szakkönyvek és a lélekturkász ismerősök (értsd pszichológus, illetve sokat látott két- és háromgyermekes édesanyák), szerint a gyermekvállalással kapcsolatos érzéseim ilyen irányú változásában semmi meglepő nincs, patológiásnak legalábbis nem nevezhető az eset. És némileg ezt igazolja az is, hogy két nap késéssel Apán is előjöttek a szorongásos tünetek.

Nem azért lett úrrá rajtam a rettegés, mert a lízingelt kisfiam lebetegedett szilveszterre, vagy mert a nálunk vendégeskedő kisbaba alaposan lebukott, miközben játszottam vele, és még csak nem is a karácsonyi forgatagban hallott lázgörcsös-kruppos-hiperaktív-hisztis-elkényeztetett gyerekes sztorik készítettek ki. Szó sincs semmi ilyesmiről, csupán a terhesség végét látva, a szüléses gondolatokon tovarepülve a gyerekes mindennapokra is elkezdtem felkészülni lélekben. A “rettenetes anya leszek, mert…” kezdetű mondatok csak egyre szaporodtak, és józan ész az ellenkezőjéről egyszerűen nem tudott meggyőzni. Esténként ott álltam a férjem mellett könnyes szemmel, hogy miért is vállaltuk, én ezt nem fogom jól csinálni, nem tudjuk-e visszacsinálni, leszek-e ennek a csöppségnek elég jó anyukája. A biztatás nem maradt el soha, őszinteséggel kombinálva: senki sem születik véranyának, bele fogok jönni, segítségem lesz, ha elfogadom (ez egy újabb feldolgozandó téma), és ő is mellettem áll. Azért ez nem ilyen egyszerű.