Bochkor Gábor beszólt a molett nőknek – reagálunk

„Aki ennyit hízik, az külsőre is méltatlan lesz a partneréhez, mert leszarja a párkapcsolatot.” Ez a cizellált mondat Bochkor Gábor szájából hangzott el az egyik reggeli rádiós műsorban. Mi viszont azt mondjuk: semmi baj azzal, ha a 42-es az új 36-os.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
Bochkor Gábor
2016. február 15. Gyarmati Orsolya

„Aki ennyit hízik, az külsőre is méltatlan lesz a partneréhez, mert leszarja a párkapcsolatot.” Ez a cizellált mondat Bochkor Gábor szájából hangzott el az egyik reggeli rádiós műsorban. Mi viszont azt mondjuk: semmi baj azzal, ha a 42-es az új 36-os.


Bochkor Pierce Brosnan feleségét, Keely Shaye Smith testsúlyára reflektálva szaladt bele ebbe az általánosításba, és hatalmas felháborodást váltott ki a hallgatókból, majd az internet népéből is.

Az ominózus gondolatmenet így hangzott: „Ez a bűbáj férfi azt írja a képek alá, hogy kövéren és soványan, mindenhogy szeretem őt. Pedig a felesége képét nézve arra gondolok, hogy mintha nem ugyanez az ember lenne. És tudom, hogy most rengetegen fel fognak háborodni, de muszáj beszélni azokról, akik egyszerűen nem figyelnek oda magukra. Aki ennyit hízik, az külsőre is méltatlan lesz a partneréhez, mert leszarja a párkapcsolatot.”

Keely Shaye Smith és Pierce Brosnan

Nehezen tudjuk elképzelni, hogy egy reggel egy nő felül az ágyban és azt mondja: „Mostantól leszarom a párkapcsolatomat és nekiállok hízni. Nem fog érdekelni, ha zsíros a hajam, ha napokig nem epillálok, és igenis nem fogok kalóriákat számolgatni a gyorskajában, amit nap mint nap megeszek. Ha a férjem / párom szeret, akkor így is szeretni fog, slussz-passz!”

Szóval őszintén, nőtársak: melyikünk szokott így gondolkodni? Nem sokan, igaz? Vannak viszont dolgok, amik könnyedén előfordulhatnak bármelyik párkapcsolatban. Nézzünk néhány példát:

–          hirtelen szülünk két-három gyereket, és valamiért nem azzal vagyunk elfoglalva, hogy fitnessteremben múlassuk az időt, más dolgunk nem lévén

–          teljes erőbedobással igyekszünk megállni a helyünket a háztartás, a munkahely és a gyereknevelés útvesztőiben, s ebben a véget nem érő loholásban örülünk, ha egy félliteres ásványvizes palackot két percig tudunk emelgetni, miközben átfutjuk a napi leveleinket, hogy legalább a konyhásnéni-„izmunk” ne burjánozzon el túlzottan

–          genetikailag nem vagyunk az a darázsderék-típus, szenvedünk is rendesen a modellreklámoktól, amelyeken kioperált bordájú csontkollekciók mutogatják szétphotoshopolt testüket értelmezhetetlen ruhákban, vagy anélkül (mi van, ha sóskás lesz? vagy paradicsomszószos?) boldog-boldogtalannak

–          ha nincs gyerekünk, de nagyon szeretnénk, és mégsem jön össze, bánatunkban gyakran előfordul, hogy sokat eszünk

–          ha nem tudjuk feldolgozni, hogy megcsaltak, hogy elhagytak, hogy bántottak, könnyen felszedünk pár kilót, így védekezve a világ fájdalmai ellen

Soroljuk még? A fentiek egyike sem arról szól, hogy igénytelenek, nemtörődömök, netán hanyagok lennénk. Emberek vagyunk, akikre időnként felugranak a kilók, máskor meg leolvadnak. Miért kellene a molettség és a leszarom a párkapcsolatom közé egyenlőségjelet tenni? Amúgy meg: ha Pierce Brosnan így nyilatkozik Keely-ről, akkor az biztos, hogy szó sincs leszarásról. Olyan ez, mintha azt mondanánk: „Igaz, hogy gondoskodó vagy, figyelsz rám, támogatsz, szeretsz, emelsz engem és számíthatok rád…. de bocsáss meg: molett vagy, tehát leszarod kettőnk kapcsolatát.”

Bochkor Gábor, jól meggondoltad, amit mondtál?