Ezeket a játékokat inkább ne vegye meg
Minden szülő rémálma, amikor a karácsonyi ajándék pont ellentétes hatást vált ki a gyerekéből, mint amiért a fa alá tette: ahelyett, hogy a poronty boldogan és önfeledten játszana a gondosan kiválasztott játékkal, csak ül csalódottan, és néz maga elé. Meg persze ott vannak azok a "meglepetések", amelyek darabokra törnek egy este alatt.
Mivel könnyen ugranak ki így az ablakon egy szempillantás alatt a tízezrek, meg is kérdeztem a barátnőimet, hogy mik voltak azok a játékok, amiktől óva intenek minden szülőtársat. A következtetéseket húsz+ gyerekes mintából vontuk le, ám leszögeznénk, elég szubjektív, hogy kinek melyik játék jön be, és melyik nem.
Könnyű ráunni
A plüss a legnagyobb lutri, mert hiába vágynak mindig valamilyen állatra, 80 százalékuk megy a kosár mélyére pár hét után. Néhány viszont valóban a szívükhöz nő, aztán társ lesz éveken át. Sajnos még nem sikerült felállítanom az algoritmust, ami segít megállapítani, hogy bevállik-e majd egy plüss vagy sem.
Az ún. interaktív babajátékok is nettó pénzkidobásnak számítanak szerintem (bocs, Fisher Price). Az éneklő kacsa, a kutyusos henger, hogy az obligát tanulókutyusról ne is beszéljek. Mind csak arra jó, hogy a szülő idegbajt kapjon tőle. Még talán a babatelefon az, ami rövid ideig leköti a gyereket, de csak míg rá nem jön, hogy az igazi továbbra is anyánál van. Márpedig egy értelmes gyerek igen hamar rájön.
Meglepően sokan említették a repkedő tündérkét is. Az egyik barátnőm megfogalmazása szerint „folyton nekirepült a falnak, mint valami eszement poloska, kb. ennyit tudott, azóta a polcon porosodik. 12 ezer forint volt”. De most már olcsóbban is meg lehet kapni, ha valaki szerint mégis jó ötlet lenne.
Aztán ott volt még a világító sellő Barbie, amit szintén muszáj volt megvenni. Eleinte úgy tűnt, ez nem lesz akkora melléfogás, és jól teljesít majd a fürdőkádban, de aztán hamar unalmassá vált, és egy idő után már csak a vízkő csörgött szomorúan a sellőfarokban, miközben jobbról balra verődött a kádjátékos kosárban. Van ám DigiBirdünk is, bizony, tavaly kapta a gyerek karácsonyra egy rokontól, aki olyan ritkán látja, hogy soha, semmire sem mond neki nemet, bármit ki tud sírni tőle. A jószág jelenleg valamelyik játéktartó műanyag doboz alján fészkel, azóta sem láttuk, de nem is hiányzik senkinek.
Virágnak is bőven vannak tapasztalatai: „Elsőként az abszolút pénzkidobás kategóriában a muffinná hajtogatható babába futottunk bele, mindhárom lánynak vettem, egy se játszott vele. Tök hidegen hagyta őket, érintetlenül áll a polcon, Dorka hétvégén be akarta tenni az adományzsákba a sajátját, és csak azért beszéltem le róla, mert az unokatesóknak azért még jó lehet, hátha ők szeretnék”.
Másik ilyen az interaktív kiskutya. Juli a fülemet lerágta érte 3 éve, meg is kapta karácsonyra, a két ünnep között imádta, de már január közepén a süllyesztőben volt. Andi is hagyta magát bepalizni egy távirányítós kutyára és macskára. Megjósolható módon a robotállatok varázsa szenteste után meredeken zuhanni kezdett, valami iskolai vásáron végezték, eredeti áruk mintegy 5 százalékának megfelelő bevételt generálva az osztálykasszának.
