Hurrá és segítség… terhes vagyok!

A várandósság kiváltságos helyzet. És ebbe a kiváltságos állapotba sokszor nehéz belekerülni… ha pedig már benne vagyunk, meg is ijedünk egy kicsit.

Elméletet vs. gyakorlat

Az esküvőm után akarva-akaratlanul abban a hitben ringattam magam, hogy a nászútról már hárman érkezünk haza. Kicsit csalódtam, mikor kiderült, hogy tévedtem. A következő hónapokban egyre jobban odafigyeltem magamra, fél év után pedig már éberen lestem a testem minden rezzenését, hátha jelez valamit…, de semmi sem történt. Természetesen mindenhol boldog, babakocsit tologató kismamákba ütköztem, és babák érkezéséről szóló cikkek kerültek a kezembe. Ha egy rég nem látott barátnővel futottam össze, rögtön kiderült róla, hogy várandós. Az agyamban folyamatosan babák és pocakok, cumik és csörgők röpködtek. A bekattanás határán járhattam, amikor egy délután a keresztlányommal játszottunk. Magazinokat lapozgatott és kommentálta a képeket. Egy szokatlanul nagy hasú kismama fotóját látva elmosolyodott, és azt mondta: ez te vagy! – De én nem várok kisbabát. -Ez te vagy! – jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon.