Kiszámoltam, mennyi időm jut a gyerekre. Sírok.
A cikkben kísérletet teszek arra, hogy bemutassam és egzaktan kiszámoljam, hogy egy 8 órás munkarendben dolgozó anya (én) mennyi időt tud óvodás korú gyermekével tölteni (Anna), és ebből mennyi a minőségi idő, vagyis amikor nem a kaja-pisi-kaki-fürdés témakörben kell szolgálatot teljesíteni.
A cikkben kísérletet teszek arra, hogy bemutassam és egzaktan kiszámoljam, hogy egy 8 órás munkarendben dolgozó anya (én) mennyi időt tud óvodás korú gyermekével tölteni (Anna), és ebből mennyi a minőségi idő, vagyis amikor nem a kaja-pisi-kaki-fürdés témakörben kell szolgálatot teljesíteni.
hirdetés
hirdetés
Leírom, hogy miről nem fog szólni a cikk; feminista kiáltványról, a női emancipációról, illetve arról, hogy miért kellett, illetve miért nem kellett volna a női egyenjogúság kiharcolása és az ezzel együtt jött 8 órás meló; panaszáradatról; miért, illetve miért nem kellett volna gyereket szülnöm erre a világra; miért, illetve miért nem gondolkodtam el ezen, mielőtt megszültem volna a kislányom.
Egy hét 168 órából áll. Ebből két nap a hétvége; mivel szerencsére nem kell hétvégén ügyeletet vállalnom, így marad az ötnapos munkahét, ami 120 óra. Innen indulunk. Reggel fél 7 után keltem a kislányom, és kb. háromnegyed 8-kor válunk el az óvodában egymástól, vagyis reggelente hétköznapokon 1 és negyed órát vagyunk együtt. Az egyszerűség kedvéért első nekifutásra az együtt töltött időt számolom, a minőségi idővel egy kicsit később foglalkozom. Fél 9-re be kell érnem a munkahelyemre, ami Óbudán van, én pedig Újbudán lakom, vagyis kell az a háromnegyed óra.
Ha pontban 17 órakor elhagyom a munkahelyemet, akkor nagyjából háromnegyed 6-kor tudok találkozni a kislányommal. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy az apukája szabadúszó, így ő el tud menni a kislányért az óvodába, erre nem kell külön megoldási stratégiát kidolgozni, és anyóst/mamát/papát/babysittert bevetni.
Ha minden flottul megy, és nem tör ki az évszázad hisztije a vacsora/fürdés közben, akkor nagyjából este 9-kor jövök ki Anna szobájából, ebben már benne van a meseolvasás, átlagosan kétszeri „visszatapsolás”, azaz kimegyek a szobából, mire Anna valami fantasztikusan fontos dolog miatt visszahív, amit egyébként szintén az együtt töltött idő kevésségével is magyarázok.
És hol a minőségi idő?
Egy napra tehát négy és fél óra jut a huszonnégyből, amennyit együtt tudok lenni a kislányommal. Ez öt nappal felszorozva 22 és fél óra a hétköznapokra – a százhúszból. Hétvégén nagyjából 7-kor van az ébresztő, és ekkor is tartani szoktam a 9 órás fektetés időpontját. Ez azt jelenti, hogy tizennégy órát szombaton és tizennégyet vasárnap elvileg együtt vagyok vele.
Mindent összevetve a 168 órából 50 és fél óra jut egymásra, és ez még távolról sem a minőségi idő! És ez is csak 30 százalék.
