Mit játsszunk?

Kétéves lányommal a minap készülő óvodánkhoz tartottunk egy találkozóra. Nehéz vele kiszámítani az útidőt, minden lépés után ott rejtőzhet egy csapda (csoda?), ami percekre rabul ejti, ki tudja melyik buszt érjük el. Ezúttal a vártnál gyorsabban, negyven perccel korábban érkeztünk. Mi tévők legyünk addig? Az építkezés zajos, poros, csak láb alatt lennénk, a játszótér már kicsit messze van…

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
életmód
2013. augusztus 13. Gyarmati Orsolya

Kétéves lányommal a minap készülő óvodánkhoz tartottunk egy találkozóra. Nehéz vele kiszámítani az útidőt, minden lépés után ott rejtőzhet egy csapda (csoda?), ami percekre rabul ejti, ki tudja melyik buszt érjük el. Ezúttal a vártnál gyorsabban, negyven perccel korábban érkeztünk. Mi tévők legyünk addig? Az építkezés zajos, poros, csak láb alatt lennénk, a játszótér már kicsit messze van…


Az óvoda melletti út mentén árnyékos, füves terület. Itt megállunk, a fűbe telepedünk. Pillanatok múlva már kincseket keresünk a fű között, letört ágakra leveleket szúrunk zászlónak, virágokon figyeljük a méhek jövésmenését. Lányom kicsit el is kóborol, nézelődik. Nekem ezalatt van időm azon merengeni, vajon honnan is ered ez az automatikus feltételezés, hogy játszani csak az arra kijelölt területen, e célra fejlesztett eszközökkel lehet, gyerekem számára pedig mindenáron nekem kell valami olyasmit nyújtanom, ami „leköti”.

Fontos-e, szükséges-e ez így? Mi lenne, ha egyszer és mindenkorra nézőpontot váltanék? Rudolf Steiner írja, hogy ha sikerül valamelyest megismernünk gyermek természetét, a nevelés szempontjai ebből mintegy maguktól következnek. Dolgom tehát csak annyi volna, hogy figyeljek, és lehetőleg ítéleteimtől mentesen megpróbáljam meglátni, ki is ő valójában. Mire van szüksége? Mit szeret? Hol érzi magát biztonságban? Mi kelti fel az érdeklődését?

Elég világosak az erre vonatkozó tapasztalataim. Hát nem véletlen, hogy a háromszáz méterre levő buszmegállóig minden további nélkül nyúlhat félórásra a gyalogút. A kerítések tövében bodobácsok szaladnak, csigák másznak, különféle színes virágú gazok bújnak meg, a kerítéseken belülről kutyák ugatnak, valahol locsol egy bácsi, egy másik kertben gyerekek szaladgálnak. A parkolóóra mögé épp el lehet bújni. A járda kövezetén nem szabad a vonalra lépni! A távolban mentőautó szirénázik, a lábamba kell kapaszkodni, amíg elcsendesedik. A csatornafedél réseibe vajon mekkora kavics fér még bele? Hát mit játsszunk?