Öngyilkos idősek – az elöregedés szomorú következményei

Az elöregedés az egész világon problémát jelent, ám vannak országok, ahol ez a jelenség olyan elképesztő méreteket öltött, hogy az idősek inkább saját kezükkel vetnek véget életüknek, mint hogy elviseljék a tudatot: feleslegessé váltak, senki nem tud róluk gondoskodni...

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
háttér
2017. március 07. Családháló

A világ országai közül egyértelműek Kína és a Kínához tartozó, de önálló városállamnak számító Hong Kong állnak a legrosszabbul elöregedés tekintetében. A helyzet mindkét helyen elkeserítő: óriási tömegek élnek úgy, hogy végigdolgozták az életüket, de amint kiestek a munkaképesek köréből, az állam semmiféle juttatást, segélyt, támogatást nem nyújt számukra, és egyáltalán nem törődik azzal, mi lesz velük.

Így alakulhatott ki az a helyzet, hogy ezekben az országokban egyre több árvaházat nyitnak az idősek számára, ahol a nyolcvanévesek gondozzák a százéveseket. Ezeket az embereket nem csupán az állam, de saját gyermekeik is magukra hagyták, mert ők maguk is szörnyű anyagi körülmények között élnek, vagy egyszerűen senkijük nincs, aki gondoskodna róluk.

Az árvaházak vezetői missziójuknak tekintik megmenteni ezeket az idős embereket attól, hogy öngyilkosak legyenek, vagy éhen haljanak valahol az utcán. Sokan csontsoványan, a végsőkig legyengülve, súlyos megaláztatások után kerülnek az árvaházakba, hogy életük utolsó szakaszát szeretetben és békében töltsék.

ad-elderly

Kína a leggyorsabban öregedő társadalom a világban. Jelenleg 220 millióan vannak, de 2050-re akár a népesség 40 százalékát is kitehetik. A régi kínai hagyományban az egész család egy fedél alatt élt, mára azonban egészen átalakult a társadalmi berendezkedés: a 60 év felettiek mindössze 38 százaléka él együtt felnőtt gyermekeivel, a többieknek pedig – akik tehát nem velük élnek – csupán a fele kap támogatást utódaitól.

Ahogy arról már részletesen írtunk egy korábbi cikkünkben, Kínában rendkívül gyakori a munka miatti migráció. Nagyon súlyos, családokat tönkretevő jelenségről beszélünk, hiszen nagyon sok szülő hagyja otthon rokonoknál (gyakran persze a nagyszülőknél) kisgyerekeit, és sok száz, vagy akár sok ezer kilométerre költöznek, hogy pénzt keressenek. Ezek a szülők évente egyszer látják csak gyerekeiket, így a család nem család többé: a szülők belerokkannak a munkába, a gyerekek – minden ötödik kiskorú – sérülten nőnek fel. De ugyanígy elhagyják a munkaképes gyerekek idős szüleiket, akiknek az egyetlen esélyük az lenne, hogy a gyerekek fizetéséből kapjanak valamennyit.

Bár a kínai kormány igyekszik lépéseket tenni, hogy enyhítsék az idősek szörnyű körülményeit, utóbbiak egyszerűen túl sokan vannak, de úgy is mondhatnánk, hogy tragikusan későn kapcsoltak a döntéshozók. Épülnek ugyan otthonok idősek számára, és egyre több az ingyenes alapszolgáltatás nyújtó orvosi központ is, ám ezek egyelőre csak gyenge próbálkozások és meg sem érződnek a sok százmilliós időskorú társadalomban.Portrait of sad lonely pensive old senior woman

Ráadásul vidéken még rosszabb a helyzet, mint a városokban: előbbi helyen az idősek 65 százaléka él rendkívüli szegénységben, míg ez az arány a városokban „mindössze” 11 százalék.

Nem csoda hát, hogy nagyon sok idős ember, aki egyértelműen tehernek, koloncnak, feleslegesnek értékeli önmagát saját országában és társadalmában, öngyilkos lesz. Hong Kongban a legrosszabb a helyzet: 100 ezer 65 év feletti emberből 25 vet véget az életének.

2013-ban Hong Kongban 363 65 év feletti ember öngyilkosságát regisztrálták. 2012-ben ez a szám még „csak” 283 volt. És persze ezek az adatok nem a valóságot tükrözik, hiszen rengeteg haláleset nem kerül a hatóságok látókörébe. Pedig, ellentétben a fiatalkori öngyilkosságokkal, az időskoriak sosem hirtelen felindulásból történnek: az öreg emberek alaposan megfontolják végzetes döntésüket. Sokszor akár évekig is készülnek rá.

1345598470739-cached

Számos kutatás, felmérés született e társadalmi tragédia okainak feltárására. A fő rizikófaktorok, ha az adott idős ember nem „csupán” magára maradt, de személyiségjegyei között olyanok szerepelnek, mint a szégyellősség, a depresszió, az antiszociális attitűd, a merevség vagy az elutasító viselkedés. Ezeket a tényezőket súlyosbíthatják az olyan faktorok, mint a fizikai vagy pszichés fájdalmak, a szegénység, a család elutasítása, a reménytelenség érzése, a harag, a frusztráltság, amelyek nagyban hozzájárulhatnak ahhoz, hogy valaki önmagára veszélyessé váljon. Ha pedig mindezt egy alkoholfüggőség is betetőzi, akkor szinte biztosan tragikus lesz a végkifejlet.


Ha Te vagy akárki a környezetedben krízishelyzetben van és segítségre szorul, hívd ingyenesen a 116-123, vagy 06-80-820-111 telefonszámot! További infó itt és itt!