Családháló

Kezdőoldal Háttér Pál Feri megmondja, hogyan csináljuk együtt!

Pál Feri megmondja, hogyan csináljuk együtt!

A Három Királyfi Három Királylány Mozgalom párkapcsolati előadássorozatának rendszeres előadója Pál Ferenc atya. Legutóbbi előadásának leghangsúlyosabb üzenetei: az önmegvalósítás nem egyenlő az „énmegvalósítással”; a társas támogatás léte önmagában nem elég, annak minőséginek is kell lennie; a kapcsolat alapja hogy a házasfelek naprakészek legyenek egymásból; z önátadás kulcsa az, hogy megtanulok szabadon alkalmazkodni; aki nem képes magát felülmúlni, az nem tud továbblépni kapcsolataiban sem.

Írta: Antal-Ferencz Ildikó,

A Három Királyfi Három Királylány Mozgalom Család és karrier című, 10 éve tartó párkapcsolati előadássorozatának rendszeres előadója Pál Ferenc atya, vagy ahogy mindenki ismeri: Pál Feri. Legutóbbi előadásának címe: EGYÉNI ÉLETCÉLOK – KÖZÖS ÁLMOK, Hogyan csináljuk együtt? A népszerű mentálhigiénés szakember a tőle megszokott lendülettel és humorral előadott „műsorszámához” nem használt semmilyen segédeszközt, még kivetítőt sem, csak három széket.  Mégis minden üzenete „átjött”.

Az önmegvalósítás három dimenziója: én, mi, mindenki

1.       Én

A három szék először az önmegvalósítás három dimenzióját hivatott illusztrálni. Az ún. „hormonális boomban” rajongunk a „mi”-ért, de egyébként általában mindenki számára az „én” megvalósítása a legfontosabb – kezdte előadását Pál Ferenc. Ennek illusztrálására elhangzott a közismert sellős mese (lásd. Robert Fulhgum: Már az óvodában megtanultam mindent, amit tudni érdemes – a szerk.), és annak üzenete: míg a kisgyermekek teljesen nyitottan látják a világot és határozzák meg benne magukat, 5-10 év múlva a „biztonság” nevében kiírtjuk belőlük a „sellőséget”, a csillogó szemek ragyogása eltűnik, és marad a „kockulás”.

Az önmegvalósítás azonban nem egyenlő az „énmegvalósítással” – hívta fel a figyelmet, hiszen az előzőben benne van az énünkön túl a környezetünk is, a párunk, a gyerekeink. Önmagunk megvalósítása tulajdonképpen életünknek a környezetünkkel együtt történő megvalósítása.

2.       Mi

Mindannyian társas lények vagyunk, ezért alapvetően szeretünk a „mi”-ben lenni, amennyiben abban jól tudunk lenni, azaz ha jó párkapcsolatban élünk – magyarázta az előadó. A korábban említett „rózsaszín” időszakban megnyílnak az én-határok, és képesek vagyunk „beengedni” magunkba a másikat, és – jó esetben, nem kevés munkával – ott is tudjuk tartani. A „mi” megvalósításának és fenntartásának négy része van: együttlét, együttérzés, együttműködés, egymás kölcsönös segítése.

Az emberben működik egy neuro-biológiai motivációs rendszer, ami miatt igénye van arra, hogy megélje egy másik ember közelségét – tudtuk meg a mentálhigiénés szakembertől. Minél egészségesebbek vagyunk, annál jobban szeretünk másokkal lenni, és ez nincs ellentmondásban azzal, hogy időnként szeretünk egyedül is lenni. Ez az igény szakad meg egy szakítás, egy gyászesetén, amikor elveszítjük életkedvünket; ha ugyanis elveszítünk egy számunkra fontos embert, akkor megrendül az élethez való viszonyunk is, annak ellenére, hogy mindenünk megvan, ami a létfenntartáshoz szükséges – magyarázta.

Egy kutatásra hivatkozva elmondta, hogy ha azoknak a személyeknek a száma, akikkel szoros emberi kapcsolatban vagyunk, kevesebb, mint öt, akkor elkezdünk rosszul lenni. A kutatás nem adott magyarázatot az ötös számra, de kimutatta, hogy ötnél kevesebb emberi kapcsolat esetén sokkal nagyobb esélye van például a depressziónak. Nagyon fontos ugyanakkor, hogy a társas támogatás léte önmagában nem elég, annak minőséginek is kell lennie – hangsúlyozta Pál Ferenc.  Ettől érezzük jól magunkat, akkor is, ha nehézségeink vannak.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az előadó egy sportból hozott példával illusztrálta az együttműködés fontosságát. Sok idősödő sportoló tart attól, hogy egyéni teljesítménye romlásával esetleg kiesnek a csapatból, miközben kutatások igazolják, hogy az idősebb játékosok általában a legfontosabb csapattagok a többiek számára. Ennek oka az, hogy egy csapatjátékos két szempontból jelent értéket a csapata számára: egyéni teljesítménye és csapatösszetartó-képessége révén; ez utóbbiban pedig az idősebb, tapasztaltabb csapattagok sokkal jobbak, mint fiatalabb társaik.

A történetet a párkapcsolatokra vetítve az előadó elmondta, hogy a kapcsolatok „derekán” (az 5.-20. évben) az elégedettség szoros összefüggés mutat a konfliktuskezelés képességével. Ha/amikor ez nem megy, és emiatt együttműködés elakad, megjelenik az indulat, az agresszió, a csalódottság.

Az egymás kölcsönös segítése kapcsán elhangzott, hogy van egy hormonális hátterű, belső önjutalmazó rendszerünk, amely révén szervezetünk oxitocint (ún. boldogsághormont) termel, ha egymást segítjük. Mindez csak akkor működik, ha egészségesek vagyunk. Ha nem vagyunk jól, akkor mások segítése sem okoz nekünk örömet, de még akkor is érdemes segítenünk másokon, mert ettől a kapcsolatunk minősége javulhat – hívta fel a figyelmet a mentálhigiénés szakember, majd elmesélt egy történetet egy iskola összedőléséről, amikor egy olyan kisfiú tartotta a lelket a többiekben, akinek édesapja pár nappal ezelőtt azt mondta neki: „nincs olyan helyzet, amikor nem számíthatsz rám, fiam…”. Vajon elmondtuk ezt már a párunknak, gyerekünknek? –  hangzott a költői kérdés…

3.       Mindenki

Pál Ferenc felhívta a figyelmet arra a szomorú tényre, hogy ma már minden ötödik-hatodik párnál megjelenik a meddőség, és most már kb. ugyanolyan arányban jellemző a nőkre és a férfiakra, míg korábban ez sokkal ritkább, és inkább a nőkre jellemző probléma volt.

Elmondta azt is, hogy a házasságnak két olyan időszak van, ami a hűtlenség „melegágya”: az egyik az első gyerek születése körüli 1-3 év, a másik pedig a 35-65 év között bármikor, sőt akár többször is jelentkező ún. életközepi válság. Ekkor „jönnek elő” meg nem élt dolgaink, személyiségünk hiányzó részei, és ekkor sokkal könnyebben teszünk meg olyasmit, amivel a házassági hűséget megszegjük.

Az apaság, mint önmegvalósítással kapcsolatban is elhangzott egy szomorú tény: ma Magyarországon minden tízedik apából egy kapcsolódik érzelmileg fejlesztő módon a gyermekéhez. Az apa akkor képes érzelmileg fejleszteni a gyermekét, amikor vadabbul játszik vele, erősebb fizikai kontaktus van közöttük, erős érzelmeket élnek át együtt, stresszállapotba kerülnek, majd lenyugodnak. A biztonság, a nyugalom mellett nagyon fontos az érzelmi hullámvasút kontrollált átélése, és erre az apa jobban képes, mint az anya – hangsúlyozta az előadó.

Az anyasággal kapcsolatban pedig azt a szomorú tényt ismertette, hogy a gyermeküket első fél évben szoptató magyar anyák aránya ma csak 34%, ami még a 38%-os európai átlagnál is rosszabb.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az önmegvalósítás három megvalósítási módja: önkifejezés, önátadás, önfelülmúlás

1.       Önkifejezés, önérvényesítés

Pál Ferenc elmondta, hogy a kapcsolat alapja hogy a házasfelek naprakészek legyenek egymásból.  Ha nem tudunk egymásról, azaz ha nem beszélgetünk és nincsenek közös élményeink, akkor a kapcsolat szükségszerűen megrendül. Fontos tehát, hogy a kapcsolat tartóssága nem az intimitással mutat erős összefüggést, hanem a beszélgetéssel, az önkifejezéssel – hangsúlyozta.

Az önérvényesítés segít a munkahelyi kiégés elkerülésében is – hívta fel a figyelmet az előadó.

2.       Önátadás, önfeledtség

A mentálhigiénés szakember röviden elmesélte, mi indította Csíkszentmihályi Mihályt arra, hogy azt kutassa, mitől és mért vagyunk boldogok, és hogyan jutott el a válasz keresésében az önátadás, önfeledtség képességéhez, az ún. flow-hoz. Az önátadás kulcsa az, hogy megtanulok szabadon alkalmazkodni – magyarázta Pál Ferenc. Míg gyermekkorunkban az alkalmazkodás ára általában az, hogy eláruljuk magunkat vagy eltávolodunk magunktól, addig felnőttként jellemzően az, hogy beleszakadunk a vállalásainkba – pedig érett felnőttként képesek kellene legyünk szabadon tenni a kötelességünket, anélkül, hogy beledöglenénk.

3.       Önfelülmúlás

Az önfelülmúlás iránya lehet nemcsak magunk, hanem párunk, gyermekünk, anyósunk stb. Aki nem képes magát felülmúlni, az nem fejlődik, nem érik, nem lesz bölcsebb, így enélkül nem tud továbblépni a kapcsolataiban sem. A megszokás biztonságos logikája tudattalanul hajt bennünket és nagyon megnehezíti az önfelülmúlást – figyelmezet az előadó. A párkapcsolat tulajdonképpen feltárja az élet drámaiságát: szeretnénk változást, de anélkül, hogy nekünk kellene megváltozni. Megoldásokat keresünk, válaszokat akarunk, de nehezen vesszük tudomásul, hogy a válasz maga a változás; annak képessége, hogy kimondjuk: „Abbahagyom a vitát, mert a kapcsolatunk fontosabb, minthogy nekem legyen igazam” – zárta előadását a népszerű mentálhigiénés szakember.

Hozzászólások

hozzászólás

CÍMKÉK:
Mindannyian boldogságkeresők vagyunk

A Három Királyfi Három Királylány Mozgalom bemutatta Skrabski Árpád és Kopp Mária közös művének, a Boldogságkeresés útjai – Az érett...

Apának lenni trendi és férfias dolog

A rugalmas családtámogatási rendszer a választás szabadságát adja a szülőknek, akik élethelyzetüktől függően dönthetnek munkavállalásról és gyermeknevelésről - hívta fel...

Close