Vegyük komolyan: a gyerek egy másik világ!

Sokan számolnak be arról, hogy nem így képzelték. Úgy gondolták, ha gyerekük lesz, az otthonuk a jókedv és nyugalom szigete lesz, ehelyett azonban állandó a feszültség és minden órában van kiabálás. Hogy miért? A pszichológus válaszol.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
akaratosság
2015. július 21. Gyarmati Orsolya
Sokan számolnak be arról, hogy nem így képzelték. Úgy gondolták, ha gyerekük lesz, az otthonuk a jókedv és nyugalom szigete lesz, ehelyett azonban állandó a feszültség és minden órában van kiabálás. Hogy miért? A pszichológus válaszol.


Mert másfél óra bénázás elindulni valahova, oha otthon lehetett volna enni, pisilni (a szülő erre fel is hívta a figyelmet), a gyerek persze öt perccel az indulás után érzi mindkettő azonnali szükségét, éppen a liftben olyan fáradt mindig, hogy muszáj leülni a mocskos földre, hiába kéri, könyörög a szülő, ne tegye, majd kiabál, fenyegetőzik, felrángatja.

Természetesen akkor a legizgalmasabb a játék, mikor eljött a fekvésidő, akkor folytatni kell, ha pedig a szülő kiszedi a gyerek kezéből, azonnal talál újat, ami most, ebben a pillanatban a legérdekesebb. És valós kétségbeesésnek tűnik a sírás-rívás, ha a szülő bekeményít, és megérteti a csemetével, hogy itt már tényleg nincs más választás, minthogy irány az ágy.Az anya és az apa pedig nem érti, miért van erre szükség. Miért lehetetlen, hogy a gyerek legalábbis a harmadik nyomatékos kérést meghallja, és mégse üljön le a földre, és ne kelljen felrángatni, miért lehetetlen, hogy amikor indulni vagy lefeküdni kellene, ne kezdjen csak azért is másba, és amikor elhangzik, hogy most lehet enni, akkor üljön le, és egyen, akkor is, ha csak kicsit éhes.

A szülő oldaláról úgy fest a kép, hogy ha így lenne, minden sokkal nyugodtabb és szebb volna. Nem lenne szükség erre az állandó küszködésre, harcra, a szülők nem volnának ennyire ingerültek, és a gyerek is jól járna vele, ha kapna két jókedvű, aranyos szülőt a mostani idegbetegek helyett. És persze azzal is jól járna, ha az idő nem a készülődésre, hanem magára a programra menne, és ha időben lefeküdne és kialudná magát. Érthetetlen, hogy az egyébként okos gyerekkel hogy’ nem lehet ezt megértetni!

Nem azért nem lehet, mert mégsem olyan okos, de nem is azért, mintha rosszat akarna, vagy a szülőn élné ki indulatait. Az ő célja ilyenkor tényleg nem az, hogy feszültséget keltsen. Egyszerűen teljesen másik világban él, mint a felnőtt, és nehéz ebben eligazodni, ha felnőtt térkép alapján szeretnénk tájékozódni.