Családbarát szülés? Lehetséges! I. rész

„Nézzünk meg egy olyan filmet, amiben természeti népeknél mutatnak vajúdást, szülést! Csupa olyasmit látunk, ami valóban teljesen természetes. Ám a szülészet ezeket alternatívnak tartja.” Békés Emőkével szülésfelkészítő és szüléskísérő dúlával beszélgettünk családbarát szülészetről és alternatív módszerekről.

Családháló: Mit nevezünk családbarát szülészetnek?

Békés Emőke: Amikor ezt a kifejezést látom például egy szülészet honlapján, mindig elgondolkozom azon, hogy hogyan jutottunk oda, hogy a családbarát szemléletet, mint valami extra szolgáltatást, vagy valami különös pozitívumot említik meg? Nem így kellene minden szülészetnek működnie? Hiszen annak ellenére, hogy a szülések döntő többsége hazánkban kórházban zajlik, egy pár életében a gyermekük születése az egyik legnagyobb családi esemény, egy kisbaba érkezésével pedig egy család is születik. A szülések kórházba kerülésével sok minden elveszett ennek az eseménynek az intimitásából. Azokban az időkben, amíg egy nő otthon szült, ez természetszerűleg családi környezetben történt. A vajúdó nő mellett ott voltak a család nőtagjai, és ha nem is abban a helyiségben, de a nagyobb gyerekek és az apa is. A baba megszületése után mindenki láthatta az újszülöttet, és közösen osztoztak az örömben.

CSH: Ma már eléggé elterjedt, hogy az apukák is jelen vannak a szülésnél.

BE: Magyarországon több évtizeden át fel sem merült, hogy a kórházban zajló szülésre beengedjék az apát, miközben támogató jelenlétük pozitív hatásai egyértelműek – erről azóta számtalan kutatás és szubjektív anyai vagy apai beszámoló is született. Persze egy szülészet nem pusztán attól lesz családbarát, hogy beengedi-e az apát vagy nem, hanem sok minden mástól is, de leginkább attól, hogy hogyan, milyen hozzáállással kísérik a segítők a párt. Egyébként az érvényben lévő egészségügyi törvény ma már minden szülő nő számára biztosítja, hogy a vajúdás és a szülés teljes időtartamában vele legyen egy általa választott személy, így az apák jelenléte mára elfogadottá vált, de ha mondjuk egy szülő nő azt szeretné, hogy a babája megszületése után a szülőszobára beengedjék a nagyobb gyermekét is, akkor erre még csak nagyon kevés helyen mondják azt, hogy persze, rendben van.

CSH: Milyen módszerekkel segíthető még ez a szemlélet?

BE: Egyes szülészetek gyakorlatában vannak más, nagyon pozitív változások is. Ezeken a helyeken támogatják, hogy a kisbaba élete első két órájában az édesanyja testén pihenjen, segítik a szoptatást, és a baba súlyát, hosszát csak ezután mérik meg. Császármetszés esetén a kisbabát odaadják az édesapjának, de nem egy-két percre, hanem a meztelen mellkasára helyezik, így biztosítva a babának a szeretetteljesebb, megnyugtató megérkezést. A szemléletváltást tükrözi az is, hogy több kórházban a szülés után – igaz, hogy térítés ellenében – de biztosítani tudnak néhány ún. családi szobát. Ez azt jelenti, hogy a kórházban töltött napok alatt az apa is ott lehet teljes időben a párjával és a kisbabával a gyermekágyas osztályon. Ennek számos előnye van, a korai kötődés és összehangolódás kialakulása mellett az is, hogy a csecsemős nővérek útmutatásai alapján az apa is megtanulhatja a baba gondozása körüli teendőket.

CSH: Mennyire van igény egy ilyen különszobára?

BE: Hogy erre mekkora igény van, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy pl. a Szent István Kórházban ezekbe a szobákba általában csak várólistára kerülés után lehet bejutni, annak ellenére, hogy fizetni kell érte.

CSH: Hogy kell elképzelni egy családbarát szülést?

BE: Én azt gondolom, hogy akkor családbarát egy szülészet, ha támogatja a párt abban, hogy a szülést kórházi körülmények között is egy intim, bensőséges eseményként élhessék át. Tapasztalataim szerint a párok nem szoktak olyan extrém igényekkel előállni, ami ne lenne teljesíthető, vagy aminek a megvalósítása pénzkérdés lenne. A szülő nő és párja a számukra biztonságot adó kórházi körülmények mellett nyugalmat, tiszteletet, pontos informálást és támogató hozzáállást vár a kísérőitől. Azt, hogy az, ami az orvosok, szülésznők vagy csecsemős nővérek számára napiu rutin, az az adott pár életében egyszeri, megismételhetetlen, kiemelt jelentőségű esemény.

CSH: Mennyire elterjedt ma Magyarországon ez a szemlélet?

BE: Szerencsére – ha másért nem is, a szabad intézményválasztás lehetősége miatt kialakult verseny miatt – egyre több helyen indultak el változások. Természetesen vannak olyan szülészetek, ahol nem csak azért változtatnak az egykori gyakorlaton, hogy növeljék a születésszámot, hanem azért is, mert fontos számukra az is, hogy a tőlük távozó anyák és apák jó szülésélménnyel, elégedetten menjenek haza.

Az interjú második részét a jövő héten olvashatjátok!