“Estejó” – Süveges Gergő

Ki volt az első szerelme? Melyik mesét szerette? Mi a kedvenc házimunkája? Ehhez hasonlókat kérdezünk interjú-sorozatunkban, ezúttal Süveges Gergőtől.

Melyik mese él legélénkebben az emlékezetében?
Édesapám meséjére emlékszem: a cipóképű apókáról és az apóképű cipókáról szólt – hosszú estéken át, folytatásokban. Többnyire veszedelem fenyegette őket, amelyből egymást segítve menekültek meg.

Volt étel, amit képtelen volt megenni kisgyerekként?
A spárgával sokáig nem tudtam megbarátkozni. Aztán kifejezetten megszerettem. Annyira, hogy ma már a gyerekeimnek bizonygatom, mennyire finom. Csakhogy a mai gyerekek nagyon mások, mint mi voltunk: nem eszik meg, csak azért se. Elkorcsosult nemzedék.

Emlékszik első szerelme nevére?
Fruzsina. Eszter. Orsolya. Több vasat tartottam a tűzbe. Többnyire hidegek maradtak.

Legnagyobb beteljesült álom/cél?
Amikor megfogtam a kezét, ő is megszorította az enyémet. Amikor átöleltem, ő is átölelt. Tél volt, nagyon hideg, nagykabátban dideregve melegünk lett. Tizenkét éve a feleségem.

Mi szeretett volna lenni, „ha nagy lesz”?
Valami olyasmi, aki sokfélét csinál: a nyelvvel foglalkozik, szövegekkel bíbelődik, történeteket mesél szóban és írásban, a hangjával dolgozik, csillogó szemeket lát maga előtt, kérdéseket tesz fel, mert kíváncsi, és úgy nyílik meg, hogy azért zárva is marad… Azt hiszem, nagyjából bejött.

Emlékszik valamely tanára nevére?
Nemcsak a nevükre, hanem a szavuk járására, a mimikájukra is. De arra, hogy miért nem szerettük némelyiküket, ma már egyáltalán nem. Innen visszanézve mindegyiküknek hálás vagyok.

Tépett össze valaha saját magáról készült fényképet?
Tépni? Az barbár szokás. Egy elegáns billentés a Delete gombon, és már kész is van.

Hogyan kapcsolódik ki?
Mivel munkaidőben többnyire én kérdezek másokat, a legjobb pihenés szerepet cserélni: válaszolni igazán pihentető. Önök mivel pihentetnek még?

Mi az, amit szégyell, szívesen kitörölne a múltjából?
Csak nem fogom ideírni, amit épp törölni készülök…

Kiscsalád vagy nagycsalád?
Nincs visszaút: Margittal négy gyermekünk van; Borka (9), Marci (8), Annamari (5) és Andris (4). Van, akinek ez kicsi, van, akinek nagy. Nekünk nagyon jó így.

Mi a kedvenc „gyerekszáj”-mondata/története?
Mind kedvenc, úgyhogy inkább az egyik legfrissebbet mondom. Az ötéves Annamari nézte, nézte a tűzijátékot augusztus huszadikán, csodálta a felröppenő, szétrobbanó rakétákat, majd egyszer csak megkérdezte: – Ez nem fáj az égnek?

Ki a kedvenc színésze?
A négyéves Andris fiam. Az érzelmi kitörések, gesztusok, arcjátékok olyan kavalkádját képes bevetni, hogy elérje a célját, ami csak a legnagyobbaknak sajátja. Tökéletesen azonosul minden szerepével, és a hirtelen váltások sem okoznak gondot neki. És ha lehull a függöny, fürdik a dicsőségben. Visszaszerelni persze az én dolgom.

Kedvenc házimunka?
Mosogatás, fűnyírás. Ha ezeket csinálom, legálisan tudom azt mondani: ez csak egyedül megy. Mind a béke szigetei.

Hogy akart kinézni, kire akart hasonlítani kamaszként?
Egyszer hónapokig kuporgattam a zsebpénzemet, hogy megvehessem a nagy önbizalmat sugárzó dzsungelvágó túlélőkést – hegyes pengével, fűrészfoggal, kincseket rejtő markolattal. Végül a derekamra köthettem: pont úgy néztem ki, mint Sandokan, Rambo, Krokodil Dundee és Tarzan – s mindez egyszerre. Ekkor ütött be a krach. Egy korlátot próbáltam hanyagul átlépni, de mivel a támaszkodó lábam sártócsában állt, megcsúsztam, és egy pillanat múlva ott ültem a szutyok közepén. Akkor leginkább láthatatlan szerettem volna lenni.

Mi jut eszébe e szóról: „gyerek”?
Most leginkább a tavasszal megjelent Apaszem című könyvem ajánlása:
„Feleségemnek, Margitnak, akivel tizenkét éve szövetségre léptünk. Szárnyalni – és botladozni is – Veled a legjobb. Borkának, Marcinak, Annamarinak és Andrisnak – az ajándékainknak. Örülni – és bosszankodni is – Miattatok a legjobb. Egy család vagyunk. Ez a legjobb.”

Süveges Gergő újságíró, televíziós műsorvezető. Személyes és szakmai életútjáról bővebben itt.