Amikor a nagyszülő valóban segít

Amikor sorban érkeznek a gyermekek a családba, akkor nagy segítség a nagyszülői jelenlét, azonban ez nem mindig problémamentes. Bogár Zsuzsa tanácsadó pszichológussal és Bártol Zsófia kétgyermekes édesanyával a nagyszülők családban betöltött szerepéről és a gyerekekhez való hozzáállásukról beszélgettünk.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
háttér
2016. szeptember 28. Vajda Boglárka

Családháló: Milyen feszültségeket, problémát okozhat a segítségnyújtás, ha nem megfelelő a nagyszülők részéről?

Bogár Zsuzsa: Ami leginkább generálhatja a feszültséget, aminek súlyos következményei lehetnek, esetleg a gyereknevelésre, hogyha az anya a nagyszülők túlzott figyelmének központjában van, túlzó segítséget adnak, ezáltal mindenbe beleszólnak, ezzel elbizonytalanítják az anyát és ezáltal ő azt érzi, hogy nem elég kompetens anya, az anyai kompetenciájából veszíthet. Azt érezheti, hogy a nagyszülők jobban tudják, lehet, hogy nem úgy kellene, ahogy ő kitalálta. Nagy problémát okozhat, hogy a nagyszülők korosztálya más elvek alapján nevelte a gyermekeit. Így mást hall otthon és mást a barátnőitől, a saját korosztályától vagy az aktuális szakirodalomból. Ez azt az érzést vetíti elé, hogy valamit nem jól csinál. ha mindent kivesznek a kezéből, mindent megmondanak helyette, akkor nem alakul ki az az egészséges anyai önbizalom, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy elhiggye magáról, hogy ő jó anya. Ha ez sérül, akkor a későbbiekben negatív hatásokkal jár majd.

CSH: Zsófi, nálatok mi a gyakorlat? Mennyire szólnak bele a nagyszülők a gyereknevelési elveidbe?

Bártol Zsófia: Én nagyon szerencsés vagyok, mert sok segítséget kapok a nagyszülőktől, de mindenki tiszteletben tartja a határokat. Tudják azt, hogy én milyen elképzelésekkel rendelkezem, illetve ők is a véleményüket, a látásmódjukat megosztják velem, de ők is egy-egy szempont. Ugyanúgy szempont a védőnő, Zsuzsa által említett korosztályos barátnők, akik hasonló szituációban vannak. Én ilyenkor tudok mérlegelni, hogy én hogyan szeretném a gyerekekkel kapcsolatban megvalósítani azt a nevelést, amit aztán a gyakorlatban megteszek, illetve konzultálok a férjemmel, hiszen nálunk ez mindig egy közös döntés.

CSH: Ez azt is hozza maga után, hogy néha úgy döntesz, hogy nem feltétlenül a nagyszülők véleményének kedvez. Ehhez ők tudnak rugalmasan igazodni?

BáZSó: Elfogadják, persze előfordul, hogy a véleményüket elmondják, és akkor nem mondom, hogy nem esik mindig rosszul, pláne, hogyha egy-egy olyan napon talál a vélemény, amikor kicsit fáradtabb vagyok, vagy rosszabb hangulatom van, de azért is mondtam, hogy szerencsés vagyok, mert elfogadják azokat a döntéseimet, amiket hozok, vagy hozunk.

CSH: Mi a helyzet, ha nem fogadják el?

BoZSu: Akkor jöhetnek elő azok a konfliktusok, amikről az előbb is beszéltem. Ha például már nagyobb gyerekről van szó, és fültanúja ezeknek a vitáknak anya és lánya, anyós és meny között, akkor a nagyszülő, hogyha egy olyan tanácsot ad a lányának vagy a menyének, hogy ezt én nem így csinálnám, akkor azt a gyerek is hallja, és ő is szembesülhet azzal, hogy az én anyukám nem tökéletes – a gyerek ugye azt érzi, hogy az anya a mindenható és mindent tudó- akkor benne is lesz egy bizonytalanság, és lehet, hogy a gyerek sem fogja azt érezni, hogy anyára 100 százalékosan rá meri bízni magát.

CSH: Olyan lehet, hogy van otthon egy szabályrendszer és a nagyszülőknél más. Ehhez tudnak igazodni a gyerekek? Jó ez nekik, hogy kétféle szabályrendszerbe kerülnek?

BoZsu: Én úgy gondolom, hogy jó. Szerintem sokszor van abból is konfliktus, hogy a fiatal pár megmondja a nagyszülőknek, hogy amikor ott van a gyerek, akkor minden így és így történjen. Pontosan úgy, ahogy otthon. Szerintem ezek inkább segítik a gyerek személyiségfejlődését – persze ha ezek nem veszélyeztetik az ő lelki, testi épségét-.

CSH: Itt viszont a szülő részéről is kell egyfajta rugalmasság, hogy ő is hagyja, hogy a nagyszülők azt csinálhassanak az ő otthonukban, amit akarnak.

BáZsó: Igen, de mégiscsak ők a mi szüleink, tudjuk, hogy mire számíthatunk. hiszen kapcsolatban vagyunk velük. Akkor a gyerek is tudja, hogy vannak olyan játékok, amit a nagypapával játszom, vagy a nagymamával. Neki ebben lehet segíteni, még akkor is, ha otthon nem úgy csináljuk. Úgy gondolom, hogy például egy óvodai szocializációhoz nagymértékben hozzájárul, hiszen akkor tudja a gyerek, hogy ott is más dolgokat is szabad csinálni, így könnyebb lesz a beilleszkedés a közösségbe is.

BoZsu: Ahogy Zsófi mondta, nagyon fontos a bizalom, hiszen a mi szüleink, a párunk szülei a nagyszülők. Bízzunk abba, hogy ők jót akarnak a gyereknek és jól kezelik majd őket.