„Számunkra nagyon fontos, hogy mindig együtt vagyunk!”

Precizitás, empátia, szív és lélek – na, és persze sok-sok tehetség. Ezekkel a jelzőkkel lehetne elsőként illetni azt a nagymarosi házaspárt, akik Bútoralkotás néven hozták létre kis családi vállalkozásukat – egy bútorfelújító műhelyt. A recept egyszerű: keresd elő a padlásonporosodó ócska bútorodat, vidd el a Schlenk házaspárhoz, aztán csak ámulj és örülj. Mert amit ők hoznak ki akár a legszocibb bútorból is, az garantáltan tetszeni fog! Schlenk Józsefnél és Schlenkné Kovács Tímeánál jártunk.

Családháló: Hogyan kezdődött a Bútoralkotás története?

Timi: Amikor megszületett kislányunk, a most első osztályos Lili, természetesen itthon maradtam vele. Minden kicsit is kreatívabb nő tudja, hogy a babázás ugyan nagyon jó dolog, de egy idő után az ember lánya vágyni kezd arra, hogy néha mást is csináljon. Nekem ez a festés. A szüleim és a testvérem is festenek, rajzolnak, én is örököltem ezt az adottságot. Nekiálltam hát festeni Lili szobájának falára. Csakhogy hamar rájöttünk: ha átrendezzük a szobát, vagy ha tisztasági festést csinálunk, ami gyerekszobában gyakori esemény, akkor eltűnik a festmény is. Ekkor született az ötlet, hogy akkor fessünk bútorra. Így születtek az első alkotások.

Józsi: Akkoriban indultak be nagyon az olyan lakberendező-otthonátalakító honlapok, mint az Otthonkommandó. Krivarics Ditta, az oldal létrehozója feltette az egyik ilyen átalakított, átfestett bútorunkat az internetre, és ez elindított egy lavinát. Ahogy egyre több online felületen jelentek meg az alkotásaink, mind nagyobb számban érkeztek a megrendelések is. Létrejött a honlapunk is, először BeforeAfter néven, amit később Bútoralkotás-ra változtattunk.

CSH: Mindjárt az elejétől közösen dolgoztatok?

Timi: Nem, eleinte csak én festegettem a garázsban különböző ismerősök bútorait. Az egyik barátnőmnek készítettem egy szekrényt, aminek akkora sikere lett, hogy csináltam még egyet, amit azonnal meg is vettek. Ekkor jöttünk rá, hogy a bútoralkotás komoly vállalkozássá nőheti ki magát. Csakhogy volt egy csomó olyan munka, mint például a csiszolás, a zsanérok felszerelése, a fuvarozás, amit én egyedül nem tudtam megoldani, úgyhogy Józsi munka után egyre többet állt be segíteni.

Józsi: Én Pesten dolgoztam, és miután a gyerekek megszülettek, nagyon gyakran tettem fel a kérdést: a karriert vagy a családot válasszam? Rengeteget voltam távol itthonról, így a gyerekek esténként alig várták, hogy végre megérkezzek. Fél 7-kor estem haza és 9-10-kor még kint fúrtam-faragtam. Közben a kisebbik gyerekünk, Andris nagyon beteges volt, ami Timit nagyon megviselte…

Timi: Azt hiszem, ez az egész festős ötlet innen is jött: annyira sokat kivett a lelkelmből,hogy a gyerekem folyamatosan beteg, sír, nem alszik és szenved, hogy egy idő után a teljes kimerülés határára kerültem, és a festés jó terápiás módszernek bizonyult…

Józsi: Beláttam, hogy ez így nem megy tovább, ezért beadtam a felmondásomat, és belevágtunk. Timi sem akart Andris mellől visszamenni dolgozni, ezért úgy döntöttünk, megcsináljuk helyben a saját vállalkozásunkat. Rengeteg pozitív visszajelzést, megerősítést, biztatást kaptunk, úgy éreztük, kaptunk elég „jelet” ahhoz, hogy fejest ugorjunk a mélyvízbe.

CSH: Hogyan tanultatok bele a bútorfelújításba?

Timi: Az első év iszonyú sok kudarccal járt. Hosszú időbe telt, mire tényleg kitapasztaltuk, melyik anyag, melyik festék hogyan viselkedik, mi mivel mutat jól, mik a buktatók, milyen alapanyagokat érdemes használni, mi az, ami csak pénz- vagy időpazarlás. Sokszor volt olyan, hogy újra kellett kezdeni az egész bútort, rengeteg anyagi és időveszteség jellemezte az első évet, de aztán szépen beletanultunk a dologba, sőt, saját eljárásokat dolgoztunk ki!

CSH: Mi történik, amikor beérkezik egy megrendelés?

Timi: Mivel most már nincs arra idő, hogy mindenkivel  leüljünk beszélgetni, megkérjük a klienseket, hogy küldjenek képet a bútorról, amit szeretnének átalakíttatni, és a környezetről, ahová a bútor kerül majd. A megrendelőink hatvan százaléka nagyon pontos elképzeléssel keres meg minket, a többiek pedig csak nagyjából tudják, mit szeretnének. A fotók megtekintése után levélben pontosítjuk a részleteket, küldünk rengeteg színt, ötletet, inspirációt, és amikor elhozzuk a bútort, még egyszer egyeztetünk.

Józsi: Nagyon gyakori, hogy olyan bútordarab átalakítását, felújítását kérik, amihez személyes emlékek fűzik a megrendelőket. Például egy vizespad, vagy hokedli, amin gyerekkorában a nagymamájánál üldögélt az illető. Nagyon sok tehát az érzelmi kötődés ezekhez a tárgyakhoz, és egészen más ilyen bútorok között lenni, mint a milliószámra gyártott sablonszekrényekkel és komódokkal körülvéve.

CSH: A gyerekeitek részt vesznek a munkában?

Timi: Igen, abszolút! Nyáron mindig aggódunk, hogy hogyan fogjuk őket lekötni, miközben mi dolgozunk a műhelyben, de annyira élvezik ők is az egészet, hogy nekik ez tökéletes program! Szaladgálnak az ecsetekkel, segítenek és közben jól érzik magukat. Amikor pedig iskola, óvoda van, akkor 4-ig, 5-ig dolgozunk, utána már a családé, az együttlété a főszerep, hétvégén pedig igyekszünk közösen pihenni. Szigorúan beosztjuk az időnket, de ebbe azért olyanok is beleférnek, hogy reggel a kávénkat a Duna-parton isszuk meg, és közben gyönyörködünk a folyóban, a hegyekben, a visegrádi várban.  A műhelymunka mellett még ott van a fuvarozás is, ahová a gyerekeket is gyakran visszük.

Józsi: Amíg kisebbek voltak, az autózós részét nehezebben viselték, de aztán szép lassan megértették, hogy bizony, ebből lesz a Túró Rudi, a játék, az új ruha, az étel. Számunkra nagyon fontos, hogy mindig együtt vagyunk, és a gyerekek abba nőnek bele, hogy értéket adunk valamihez, aminek aztán az emberek örülnek.

Timi: Sokat ülünk autóban, de mindig igyekszünk összekötni a fuvarokat valamilyen gyerekprogrammal, hogy azért ők is kapjanak valamit cserébe azért, hogy zötykölődnek a hátsó ülésen. És úgy gondolom, ez még mindig sokkal jobb, mint ha este 7-re érnénk haza mindketten, és utána csak egy óránk lenne a lefekvésig, amit idegesen és fáradtan, kapkodva töltünk el.

Józsi: Ha Pesten dolgoznánk, napi három órát utaznánk. Most viszont ezt a három órát a családunkkal, együtt tudjuk tölteni, ráadásul az otthonunkban. Ez pedig felbecsülhetetlen érték!

CSH: A pénzkeresésen túl miért csináljátok a Bútoralkotást?

Timi: Mert csodálatos érzés, amikor a felújított bútorok örömet okoznak másoknak. Amikor születésnapi ajándékként adják, egy új szoba dísze, vagy egy régi családi örökség, ami visszakapja az őt megillető külsőt, és mi látjuk a megrendelő örömét, az nagyon fel tud tölteni minket!”És valljuk be: a legtöbb munkahelyen nem lennének ilyen élményeink!

Józsi: Nemrég egy ötgyerekes család bútorait újítottuk fel. Amikor átvittük hozzájuk a kész bútorokat, csodálatos volt látni, mennyire örültek neki a gyerekek! Kell ennél több? Jó ezt csinálni!

Látogassatok el a butoralkotas.hu honlapra még több képért!