Jóga, hastánc, vízitorna – van választási lehetősége a kismamának?

Végre vége az első trimeszteri émelygésnek, és a (majdnem) kirobbanó formánk mellé megszületik a vágy, hogy mozogjunk valamit. Ám gyorsan kiderül, nem is olyan könnyű eligazodni a kismamáknak szánt foglalkozások között.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2012. november 15. czefernek.lena

Végre vége az első trimeszteri émelygésnek, és a (majdnem) kirobbanó formánk mellé megszületik a vágy, hogy mozogjunk valamit. Ám gyorsan kiderül, nem is olyan könnyű eligazodni a kismamáknak szánt foglalkozások között.


Ha az interneten keresünk rá a terhestornára, akkor látszólag egyszerű a dolgunk: létezik ugyanis egy kiemelten a témával foglalkozó honlap, amely szisztematikusan összegyűjti azokat a helyszíneket, ahol babát váró anyukáknak tartanak mozgásórákat. Ám ha tüzetesen megnézzük a választékot, akkor viszont siralmasan csalódnunk kell: a felhozatal ugyanis meglehetősen egysíkú. A feltüntetett honlapokra kattintva sokszor kiderül, hogy a kismamatornának titulált foglalkozás valójában baba-mama elfoglaltságot ígér, vagy az adott helyen mégsem létezik ilyesfajta edzés.

A másik eset – és ez a leggyakoribb – hogy a kismama torna valójában kismamajógát takar. Ez ugye azért problematikus, mert bár az utóbbi időben igencsak népszerűvé vált ez a mozgásforma, olyannyira teret hódított, hogy a valóságban már nem is lehet mást találni gyermeküket váró anyukáknak. Ha valaki valamilyen rejtélyes és megmagyarázhatatlan okból mégsem jógát szeretne választani, akkor felettébb szemfülesnek kell lennie, ha foglalkozást választ. A különböző jógaközpontokban ugyanis tiszta sor, hogy mire váltunk jegyet, de ha kicsit elmélyedünk a magukat gyógytornászként hirdető tornatanárok kínálataiban, bizony hamar kiderül, hogy ezeken a helyeken is a keleti kultúra hagyományait vegyítik a szakszerűnek hirdetett foglalkozások közé.  

Létezik még ezen kívül a kismamáknak hirdetett pilates, amiről hamar kiderül, hogy valójában szülés utáni kismamáknak ajánlják, és ott a kismama-hastánc, amelyet eredeti formájában is vagy szeretünk vagy nem szeretünk, de mindenesetre pocakot rázni bizonyára megfelel. A legújabb divat az úgynevezett vízitorna.  Ez – amellett, hogy az ára is elég borsos – azért sem nyerte el tetszésünket, mert a nőgyógyász korábban még a szimpla úszást is megtiltotta a különböző fertőzések veszélye miatt, mert azok vetélést, koraszülést okozhatnak.

Ha vagyunk olyan szerencsések, hogy találunk egy elfogadható árral és valódi gyógytornászi képesítéssel rendelkező tornatanárt, akkor sem lehetünk biztosak benne, hogy végre mozoghatunk: a kismamáknak tartott foglalkozások nagy része ugyanis délelőttre (a legtöbb terhes nő pedig napjainkban dolgozik!) vagy ebédidőre (és ha nem jut időben ételhez, akár ölni is tud!) van időzítve. Marad tehát az állapotos barátnők szakszerű ötleteire vagy a védőnő alapos ismeretére bízni magunkat, ha igazán jó tornát szeretnénk találni.

Előbbiek javaslatai rendszerint azért nem szoktak beválni, mert 1. mindenki jógára jár, a kismamatorna elavult fogalommá vált a baráti körben; 2. a lakóhelyünktől meglehetősen messze ismerik a legtutibb elfoglaltságot. Ha viszont a hivatalos kerületi gyógytornaórára szeretnénk bejutni, akkor bizony első körben elszalajtanak minket orvosi igazolásért, hogy semmi bajunk, valóban mozoghatunk. Enélkül el se menjünk – mondja jókedélyűen a gyógytornász, hozzátéve hogy neki bármelyik orvos papírja megfelel. Aztán persze kiderül: a  körzeti orvos természetesen nem írhat ilyet, szóval illeszthetjük be a napirendünkbe az öt hét múlva esedékes nőgyógyászati vizsgálat előrehozatalát.

Tesszük mindezt abban a reményben, hogy amit a kevésbé szakszerű és leellenőrizhető helyeken pénzért papír nélkül is megtehettünk volna, azt most egy valóban képzett szakemberrel ingyen, ám némi tortúra árán végre véghezvihetjük: az állapotunknak megfelelő, veszélymentes mozgást arra képzett kísérővel.