Kedves Ildikó
Ilona vagyok egy Nyíregyháza melletti kisfaluból, ahol mindenki ismer mindenkit és szinte mindenki rokona a másiknak . Én egy pezsgő kisvárosból érkeztem ide a férjem által 11 évvel ezelőtt. Van két szép gyerekünk Julcsi (8) és Danika (6). Férjem, Feri a környék jól menő vállalkozója, a munkája miatt sokat utazik, a megyében mindenki szereti és tiszteli. Én a GYES után munkahely hiányában itthon maradtam a háztartást vezetni és a gyerekeket nevelni, ezzel feladva álmaim.
Látszatra minden jól működik , a falu és a rokonok szerint mi egy igazi „minta család” vagyunk, de igazából én ezt nem így érzem, egyre depressziósabb és boldogtalanabb vagyok. Nem elégít ki a házimunka, a gyereknevelés és a férjem kiszolgálása, ami a hangulatomra is rányomja bélyegét. Úgy érzem megfulladok!
Férjem családja nem ért meg, szerintük boldognak kellene lennem, vagy legalább is úgy tennem, mert így viselkedésemmel elüldözöm a páromat. Feri valóban kezd eltávolodni , talán már van is valakije, mert egyre többet van távol tőlünk, közös programjaink megszűntek, beszélgetéseink egyre ritkábbak.
Mit lehet tenni? Problémámat nem tudom megosztani senkivel. Szeretnék boldog lenni, persze a férjemmel és a gyerekeimmel, de nem tudom hogyan !
Üdvözlettel: Ilona
