Egy súlyosan alkoholbeteg nő gyermekét állami gondozásba vették, mivel nem volt alkalmas a gyermek megfelelő ellátására. A nő, miközben tovább iszik, dúl benne a  belső küzdelem, hogy vissza akarja szerezni a gyerekét. Ezért elhatározza, hogy aznap, amikor látogatóba megy a gyermekhez, sosem iszik. Ki értékeli? Senki!

1956-ban a forradalom idején volt papnövendék Varjú Imre atya. Bár fegyvert nem fogott, erőszakot nem alkalmazott, úgy érezte, ott a helye az utcákon, a kórházakban. Ápolta a sebesülteket, válogatás nélkül bárkinek segített, akinek fájdalmai voltak, függetlenül attól, melyik oldalon harcolt.

Az agresszió nem a legbelsőbb motívuma az élet irányának, hanem akkor lép föl, amikor a kapcsolatainkat valami fenyegeti, és amikor azokat meg akarjuk védeni. Ezért azt mondhatjuk, hogy a harc, az agresszió, a másik fölötti állandó győzni akarás egyáltalán nem vezet az élethez. Az együttműködés és az együttműködés érdekében megjelenő agresszió vezet a jó irányba. Az agresszió akkor jelentkezik, amikor az összefüggésben van az együttműködésre való belső késztetésekkel, amikor azokat valami veszélyezteti, fenyegeti.

Darwin óta abban a kollektív őrületben leledzünk, hogy az élet fő mozgató rugója a harc, mindenki mindenki ellen. Mintha az ember legmélyebb motívuma az lenne, hogy a túlélésért folytat ádáz küzdelmet, és ezért semmi sem drága neki.

Edward de Bono pszichológus professzor gondolata szerint egy egész kultúrában a nárcisztikus, önimádat felé való eltolódás figyelhető meg, hátterében pedig az önbecsülés hiánya áll. Ez nem csak egyes embereket érint, hanem már egész társadalmakat.

„Férfitársaim az Úrban! Nézzetek meg egy James Bond filmet női aggyal! Nagy meglepetésben lesz részetek!” Feri Atya nemcsak bíztat erre, de jó példával élen is jár előttünk!

„Rájöttem, abba kell hagynom azt a fajta gondolkodást, hogy mi az, amim nincs, különben vagy megőrülök, vagy öngyilkos leszek,  és találnom kell egy jó életcélt. Amint megtaláltam, értelme lett az életemnek.”

Akik belső életcélokat tűznek ki jobban vannak, mint akik külsőket fogalmaznak meg: mint az egymillió lájk, a siker, a karcsú alak. Belső cél ha szeretnék egy közösségnek a javára lenni, ha azt akarom, hogy a házastársam boldog legyen mellettem. Vagy ha szeretnék olyan emberré válni, aki képes a haragját kezelni, hogy abból valami építő erő legyen.

A feleség elsózza a levest, és ahogy a férj megízleli, megjegyzés tesz, „ejha, micsoda mini tenger került ide az asztalra”, mire a nő, elkezd sírni, vagy kirohan a fürdőszobába, garázsba, kamrába, magára zárja az ajtót. Mert azt, hogy „ez a leves sós”, magára veszi, a személyére vonatkozó üzenetnek, nem tudja őket szétválasztani. Ilyen helyzet volt jellemző a csökkent értékűség-szégyen sémára.

Egy nem várt magzat lelkivilága: tisztázással javuló szívhangok. Nem baj ha szülőként tévedtünk, van mód a változásra.