Megtaláltuk! – így veszünk lakást mi (5.)

Számunkra csoda kategória, hogy sikerült ez az adásvétel. Már-már úgy tűnt, nem lesz belőle semmi...

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
életmód
2014. február 19. bencze.aron

Számunkra csoda kategória, hogy sikerült ez az adásvétel. Már-már úgy tűnt, nem lesz belőle semmi…


A lakás fotóit már tavasszal láttam, de az ára miatt nem néztük meg. Miután a másik kettő, amit kinéztünk, nem jött össze, ősszel tiszta lappal indultam neki a keresésnek. Ekkor kértem időpontot, hogy megnézzem. Az ára változatlanul messze több volt, mint, ami rendelkezésünkre áll. Viszont minden más szempontból tetszett nekünk. A gyakorlati szempontokat, amit ilyenkor végiggondolunk már összeszedtem, itt tudjátok megnézni.

6992256_77682267_l.jpg
Az első látogatáskor ugyan megpendítettünk egy árajánlatot, de hivatalosan nem tettük meg. Sőt, azon kezdtünk gondolkozni, hogy halasszuk az egész eladást és lakásvételt tavaszra.

6992256_77682263_l.jpg
Amikor ezt már majdnem el is határoztuk, kaptunk egy telefont az ingatlanügynöktől, hogy jelentősen leárazták a lakást, és ha tetszik nekünk, tegyünk hivatalos vételi ajánlatot. Csakhogy ez még az a pillanat volt, amikor a magunkét sem adtuk el.
De a gépezet beindult és a fantáziánknak semmi sem szabhatott határt! Próba, szerencse – gondoltuk. Úgyhogy felhívtuk azt az érdeklődőnket, aki már többször látta a lakásunkat, de még nem döntött. Vele sikerült hipergyorsan megállapodni, úgyhogy mi is megtettünk a magunk ajánlatát – jóval kevesebbet, mint a frissen leszállított ár. Nem provokálni akartunk, egyszerűen nem volt több. De mindent feltettünk egy lapra. Jó fél év alatt ez volt a harmadik lakás, ami tetszett nekünk. Vagyis nem volt nagy a gyakoriságuk, úgy éreztük, lépnünk kell.

Bánatpénzt* kellett letennünk, mégpedig a szokásos többszörösét, mert az eladó külföldről utazott haza. (Normális esetben, ilyenkor, a másik fél is visszaigazolja ezt, és kvázi elköteleződik a szerződésre.)

Nem telt el sok idő, megkaptuk a pozitív választ. Ujjongtunk. Csakhogy néhány napra rá az eladó elkezdett variálni. Innentől megkezdődött a hosszú vajúdás, amelyben az ingatlan iroda munkatársai, a közös képviselő, az ügyvéd, és persze mi is szenvedő alanyok voltunk. A külföldi tulajdonos arra hivatkozva, hogy már nem érti a magyart (azaz az arab számokat!), folyamatosan variált, igent mondott, visszavonta, stb. Végül az iroda nehezen, de elérte, hogy ide utazzon szerződést kötni.