Olcsón is lehet szép esküvőt összehozni

Igen, persze: két tanú, anyakönyvvezető, aztán vacsora a családnál. Egy ismerős pár példája azonban azt bizonyítja, hogy akár nagy esküvőt is lehet szervezni kevés pénzből. Csak merjünk felrúgni egy-két konvenciót.

Házasodni nem könnyű. Még akkor sem, ha az ember már eldöntötte, ki az, akivel hajlandó összekötni az életét. De tételezzük fel, megvan az ideális társ, és megszületik a döntés: összeházasodunk. Ettől a pillanattól fogva rokonok, reklámok, kollégák és teljesen ismeretlenek kezdik meg a rohamot jótanácsaikkal, javaslataikkal, tuti tippjeikkel vagy éppen kárálásukkal. Abban viszont mindannyian egyetértenek, hogy normális esküvőt nem lehet egy-másfélmillió forint alatt szervezni.

Pedig lehet. Igaz, kell hozzá néhány szerencsés véletlen, és merészség hogy merjünk nemet mondani az elvárásoknak.

Kezdjük azzal, hogy a történetben szereplő pár, Vera és Laci már három éve együtt éltek, mikor sor került az esküvőre. Ráadásul már a 30-as éveik közepén-végén jártak, és végigasszisztálták néhány ismerősük, kollégájuk és rokonuk esküvőjét. Ami arra kiválóan megfelelt, hogy pontosan tudják mi az, amit nem akarnak.

Vera kolléganője például a munkahelyén kapott hisztériás rohamot, amiért az esküvőszervező olyan színű székszoknyákat (jesszusom!) rendelt, amik a kolléganő szerint nem illettek az asztalközéphez. Ráadásul a szóban forgó kolléganő akkor már fél éve folyamatosan az esküvőjéről beszélt. Mindig. Mindenkinek.

Laci távoli rokononai azt méricskélték, hogy ki mennyivel szállt be a házasságba. Egy baráti pár majdnem elvált, mielőtt egyáltalán összeházasodtak volna, mert a vőlegény nem volt hajlandó fotóspróbára menni. Na ezeket a helyzeteket akarták Veráék messze elkerülni.

Abban mindketten egyetértettek, hogy saját pénzből szeretnék finanszírozni az esküvőt, és abban is, hogy ez a kettejük nagy napja lesz, ezért egyáltalán nem akarnak veszekedős, könnyes és ideges pillanatokat társítani hozzá.

Vera nem akart senkit pusztán anyagi okok miatt kihúzni a vendéglistáról. De hol van előírva, hogy esküvőn csak a hagyományos, ötfogásos vacsorát lehet enni? Mindketten imádják az olasz konyhát, és az egyik környékbeli pizzériáról tudták, hogy rendezvényt is lehet náluk tartani. Többen voltak mint 40 fő, de május volt, így a teraszt is lehetett használni. A menü pizzából, salátákból és desszertekből állt, plusz kávé, capuccino és üdítő. A pizzériásoknak nem volt kifogásuk az ellen, hogy a pezsgőt ők vigyék, így persze jóval olcsóbban kijöttek. A tortában viszont nem volt kompromisszum. Vera és Laci esküvői idegeskedés helyett az eseményt megelőző hetekben cukrászdákat teszteltek. Hol barátokkal, hol kettesben. Végül a solymári Zazzi lett a kiválasztott. Ez nem tartozott a spórolós elemek közé, de annyira finom és különleges volt, hogy alig maradt belőle. A terem dekorációját a pár vásárolta meg, de a pizzéria munkatársai tették fel őket. Nem volt drága, viszont annál látványosabb a 120 logózott lufi a teremben és a teraszon. Ezen kívül még az asztalok közepén elhelyezett pici virágdíszek voltak, de nem is illett volna ennél több a pizzéria hangulatához. A lakodalom dekorációval, tortával, mindenestül 350 000 forint körüli összegbe került. Az örömanyákat kicsit győzködni kellett, az örömapák pedig örültek, hogy ennyivel is kevesebb gond miatt kell idegeskedniük – a végén mindenki rugalmasan állt a helyzethez. Vera szerint pedig nincs is ember, aki ne szeretné a pizzát.