6+1 tipp, hogy tényleg nyaralás legyen a nyaralás

Kivel történt már meg, hogy a két hét nyaralása utáni első munkanapja végére ugyanolyan fáradt volt, mintha el sem ment volna sehova? Láttuk már a házastársunkat, vagy magunkat egy strandon fürdőruhában ácsorogva hosszas telefonbeszélgetést folytatni leadási határidőkről, szükséges megrendelésekről és ügyféligényekről? Van olyan, aki halálra idegeskedi magát, mert otthonmaradt a körömvágó olló, és a teljes fürdőruha-szett?

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
stressz
2017. július 03. Dívány

A nyaralás minden ellenkező híreszteléssel szemben stresszes lehet. Kikerül az ember a megszokott és akármilyen is, de biztonságot adó környezetéből, és ez már önmagában stresszforrás. Az is idegesítő lehet, hogy bár kikapcsolódni szeretnél, mégis a munkán jár az eszed, hiszen az ember nem gép, amit ötven hét folyamatos munkára, eredmények produkálására lehet beállítani, majd két hét karbantartásra lekapcsolni.

Hogyan lehet minél kisebb stresszel nyaralni? Megnéztem, bölcs életmód-tanácsadó lapok mit javallnak a témában, Huffington Posttól Medicinenetig. Nem meglepő módon, elég hasonló dolgokat. Arra viszont nem számítottam – bár nagynéném szerint biztosan számíthattam volna, – hogy saját utazási tapasztalataim gyökeresen eltérnek a javaslatoktól. Szeretek utazni, minden lehetőséget megragadtam az utazásra, de ha úgy kellett volna csinálnom, ahogy a tipp-adók ajánlják, akkor valószínűleg csomó idegsejtet elvesztettem volna menet közben, és ötször is meggondoltam volna, hogy elindulok-e még egyszer. Mások vagyunk, másképp működünk, nem ringatom magam abba a hitbe, hogy a többség osztja az én utazásról vallott nézeteimet. Ezért úgy döntöttem, hogy becsületesen zanzásítom a nálam véleményformálóbb szerzők tanácsait, és ahol én másképp csinálom, azt is leírom. Mindenki választhat kedvére, és megfogadhatja őket, vagy utazhat úgy, ahogy neki magának a legjobban megfelel.

1. Gondosan tervezd meg az utat

Az utazás az ismeretlenbe stresszesebb, mint otthon heverészni egy könyvvel. Akármilyen részletes is az útikalauz vagy az utazási iroda brosúrája, ha még nem jártunk valahol, akkor minden új, minden más, nem ismerjük a helyet, a szokásokat, eltévedünk, kényelmetlenül érezzük magunkat. Ezen azzal segíthetünk, úgy adhatjuk vissza saját biztonságérzetünket, ha alaposan kigondoljuk, hol, mit fogunk csinálni. Megnyugtató, ha látjuk előre melyik nap mit nézünk meg, hol alszunk, nagyjából sejtjük, hogy mi vár ránk. Nem csúszunk szét, nem késünk le semmit, ha mindenről előre alaposan tájékozódunk, és betartjuk a pontos tervünket. Csökken a szorongás, ha van, ami biztonságérzetet adjon. Ez pedig egy jó terv.

1. kiegészítés: “Ne essünk a racionális tervezés csapdájába”

Nekem az utazás a szabadságról szól. Arról, hogy az ember elengedi magát, és arra a két hétre, pár napra hagyja magát sodortatni az eseményekkel. Mivel ismeretlen helyre megyünk, ezért nem tudjuk, hogy ott mik a szokások, melyik látnivaló nyűgöz le, és mit fogunk unni, melyik lesz a jó szállás, és honnan menekülnénk azonnal. Éppen ezért, hogy úgy alakulhasson a nyaralásom, ahogy nekem a legjobb, sosem szoktam előre tervezni. Vagyis csak annyit, hogy nagyjából mely városokat szeretném megnézni, és melyik helyen hány napot eltölteni. De ez is rugalmasan alakulhat közben. Szállást is ritkán foglalok előre. Ezt még sosem bántam meg. Általában az előrefoglalt szállások voltak a rosszabb helyek, amit meg ott találtunk volt az, ahova vissza is mennénk. Felszabadító érzés, ha az ember hagyja, hogy hasson rá a hely, ne a feje vezesse, hanem a szeme, szíve, lába, és ott lyukadjon ki, ahova a sors veti. Nem mondom, volt olyan, hogy nem találtunk alvóhelyet, előfordult, hogy Verona helyett egy Rómába tartó vonaton töltöttem az éjszakát (mivel szállás nem volt, viszont egy éjszakai vonat éppen indult Rómába), az is megesett, hogy helyiek fogadtak be magukhoz, de ezek mind az utazások legemlékezetesebb, és legizgalmasabb élményeivé váltak. Megadták a lehetőséget, hogy gyönyörű helyekre jussunk el, és remek emberekkel ismerkedjünk meg.

2. Pakolj okosan

Mit értenek ezalatt? Készíts egy listát arról, hogy mire lesz szükséged az út során – ami persze nem azt jelenti, hogy biztosan szükséged lesz rá, de a százezer előfordulható eset néhány ezrelékére felkészülhet az ember előre. Ha megvan a lista, akkor pakolj be a bőröndbe mindent egy, mások szerint két-három nappal korábban. Így van még pár nap arra, hogy eszedbe jusson, mit felejtettél ki, és pótolhatod. Ráadásul nagyon idegesítő dolog az utolsó pillanatban kapkodva pakolni, így, a gondos felkészüléssel ezt is meg lehet úszni. Javaslat az is, hogy mindemellett ne vigyél sok cuccot, hiszen a repülőn sokba kerül, cipelni nehéz, és csomó mindenre valószínűleg úgysem lesz szükség.

2. kiegészítés: ne görcsölj rá a bepakolásra

Az utazás egyik legbolondabb része az összepakolás, szerintem kevesen élvezik. A listával és előrepakolással is lehet csökkenteni az eköré felépülő stresszt, de számomra ez a hosszadalmas készülődés inkább hangsúlyozza ennek a tevékenységnek az idegesítő voltát. Az ember két-három napig agyal azon, hogy vajon minden megvan-e, egyre jobban rápörög a dologra. És hogyan tartsuk be a kevés holmi alapszabályt, ha 24-48 órán át azon járatjuk az agyunkat, hogy mi mindenre lehet még szükség? Így én mindig az indulás előtt szoktam összepakolni. Van egy direkt utazó neszesszerem, amiben minden higiéniai holmi és gyógyszer benne van, ami kellhet – ezt egyben megfogom és berakom. Ezen kívül követem még a mamám axiómáját, miszerint mindenhova vigyél fürdőruhát, nem tudhatod, nem lesz-e lehetőség úszásra, aminek kihagyásáért fájna a szíved. Ezek után a ruhákat az éppen aktuális legjobb belátásom szerint beteszem. Az egész fél óra. Volt már, hogy otthon maradt valami? Volt. De ha az ember nem Szibériába megy túlélőtúrára, vagy egyéb civilizációmentes, vagy komoly eszközöket igénylő expedícióra, hanem a tengerpartra nyaralni, vagy városlátogatásra, akkor ott minden kimaradó dolog pótolható. És én nagyon szeretem a máshonnan származó holmikat. Ha az ember felvesz egy hirtelenjében, a mostari piacon megvett pólót, akkor évekig eszébe jut az a nyár, az az utazás, az az érzés. Tíz évig volt kedvenc pulóverem, amit egy biciklitúrán, a győri Tescoba beugorva kellett megvenni a gyorsan beálló hideg ellen. Egyébként sosem vettem volna meg. Van zoknim Dániából, sálam Boszniából, mindegyikhez egy külön történet kapcsolódik.

 

A cikk ide kattintva folytatódik!

Képek: Pinterest