Miért olyan fáradtak az anyukák? Íme a valódi ok!

„Neked is mindenhol fáj?” – kérdeztem egy este a férjemet, miközben a vállát bökdöstem. „Fáj, amikor ezt csinálom?” „Nem”, felelte nagyon óvatosan, mintha egy kisgyerekhez beszélne. „Nekem nem fáj!”

Tartsatok nyugodtan őrültnek, de én szinte folyamatosan úgy érzem magam, mintha épp most gurultam volna le egy sor lépcsőn, miután lefutottam egy maratont. Ma reggel, miután összehajtogattam három adag ruhát, előre megfőztem a vacsorát, elkészítettem három különböző reggelit és kétfajta ebédet a gyerekeimnek, akik épp betegek, ezért most nagyon válogatósak, emlékeztetnem kellett magam, hogy üljek már le egy percre.

Megpróbáltam elmagyarázni a férjemnek, milyen érzés van a fejemben, mert már én magam vagyok rosszul, amint hallgatom a kis belső panaszmonológomat arról, milyen fáradt vagyok. „Úgy érzem, hogy amikor befejezem az egyik feladatot, soha nem tehetem meg, hogy ne gondoljak máris a következőre”, mondtam neki. „Még amikor van egy perc nyugalmam, akkor is az jár a fejemben, mi a következő teendőm.”

És amikor most leültem egy percre, és azon gondolkodtam, mi az igazi oka az anyák fáradtságának, rájöttem, hogy ez a fáradtság sokkal mélyebben gyökerezik, mint azt gondolnánk. Nem a fizikai fáradtság az, ami ennyire kimerítő, hanem az, hogy soha agyban mindig 100 százalékosan ott vagyunk és rendszerezünk, tervezünk, megoldunk és elsimítunk dolgokat.

Az anyák gyermekeik világának központjai. Ők a felelősei a gyerekek életének nagy dolgainak (vallás, egészség, egzisztencia) épp úgy, mint a kicsiknek (a zoknik párosítása, a pirítós megvajazása, stb.), és amikor érzem mindennek a súlyát, mindig az jut eszembe: vajon elég jól csinálom?

A mai anyáknak sokszor nincs mintájuk arról, hogyan is kell mindezt jól csinálni. Régen egyértelműbbek voltak a dolgok: férjhez mentünk, gyerekeket szültünk és innentől más dolgunk nem is volt, mint a háztartást vezetni, főzni, takarítani, egyben tartani a családot. A standard mérce, ami alapján az anyákat megítélték, egyértelmű volt, így aztán nem is kellett senkinek azon aggódnia, vajon elég jól „csinálja”-e az anyaságot.

Persze az a fajta szigor, ami akkoriban a gyermeknevelést jellemezte, nagy károkat okozott, de a lényeg, hogy ma már végtelen számú út, lehetőség, ideológia, eszme és iskola van anyaság témakörben, amik számos ponton állnak szemben egymással.

Amikor négy gyerek anyjaként és távmunkában dolgozó nőként az életemet szemlélem, elgondolkodom azon, miért érzem ezt a fajta frusztráltságot? És arra jöttem rá, hogy azért, mert nem találok egy tiszta, egyértelmű kategórát, amibe pont beleillenék. Főállású anya lennék? Dolgozó anya? Háztartásbeli? Egy saját cégét vezető vállalkozó?

Úgy gondolom, nagyon sok anyával egy csónakban evezünk, hiszen számos szerepet vállalunk, olyanokat, amik mindig is a nők, az anyák feladatai voltak, és olyanokat is, amelyek csak mostanában jelentek meg a világunkban. És emiatt sokszor nem könnyű megtalálni a helyünket és meghatározni önmagunkat. Ez pedig igencsak kimerít minket.

S ha már itt tartunk, hadd hívjam fel rá a figyelmet, hogy mindannyian megérdemlünk néha-néha egy kis pihenést. Vagy egy massázst. Esetleg mindkettőt. Ki tart velem? Forrás: babble.com