Trill Zsolt és Szűcs Nelli: A család összetartozik

Trill Zsolt és Szűcs Nelli több, mint 20 éve társak a színpadon és a magánéletben. A kárpátaljai születésű művészek Beregszászon kezdtek együtt színházat csinálni, ahonnan csak néhány éve jöttek át Magyarországra lakni, amikor a Debreceni Csokonai Színház tagjai lettek.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
életmód
2014. június 14. Paulik András

Trill Zsolt és Szűcs Nelli több, mint 20 éve társak a színpadon és a magánéletben. A kárpátaljai születésű művészek Beregszászon kezdtek együtt színházat csinálni, ahonnan csak néhány éve jöttek át Magyarországra lakni, amikor a Debreceni Csokonai Színház tagjai lettek. Egy éve a Nemzeti társulatához szegődtek, és Budapesten élnek két gyermekükkel. Nellivel és Zsolttal családról, munkáról és az ukrajnai helyzetről beszélgettünk.


– Odavalósiként hogyan látják, ami most Ukrajnában történik?

Nelli: Abszurd ez az egész! Nekem a szívem szakad meg attól, ahogy a vezetés játssza a maga játszmáit az emberek feje fölött. A háborút megjárt orosz nagyapám most felkelne a sírjából, ha látná, hogy az orosz megy az ukránra. Az édesanyám orosz, az unokatestvéreim Fehéroroszországban élnek, tagadjam meg őket? A hatalom nem veszi tudomásul, hogy a nagy Szovjetuniót átszőtték a családi kapcsolatok. Mintha nem is emberekről beszélnénk. Mindenkit le kéne lőni, aki más nemzetiségűhöz kötődik, vagy ragaszkodik anyanyelvéhez és ősei kultúrájához? Nem tudom, hogy lehetne elérni, hogy az emberek vegyék észre, hogy kik hergelik mesterségesen a konfliktust. A kisemberek rosszul vannak informálva, a hatalom pedig szándékosan egymás ellen uszítja őket. Rengeteg ukrán barátom van, orosz és magyar rokonaim, nem tudom felfogni ezt a gyűlöletet, amelyet felülről szítanak. Jó volna, ha belegondolnának abba, hogy annak a másiknak is van apja, gyermeke, unokája, akit nem szeretne elveszíteni. Tisztában vagyok azzal, hogy Kárpátalja már soha nem lesz magyar föld, bárhogy is fáj, ezt a játszmát már lejátszották. De hagyni kéne az embereket, hogy békében élhessenek egymás mellett ott, ahová a sors helyezte őket, ahol őseik is nyugosznak – ilyen- olyan nemzetiségű egymás mellett. Nem tudom, a remény hal meg utoljára. Jöhetne valahonnan egy jó ukrán vezető, vagy Putyinnal kéne történjen valami csoda.

Zs: Szomorú és tragikus, hogy 2014-ben ilyen történjen Európa közepén. Olyan mérvű a butaság, annyira nem intelligensek a döntéshozók, hogy nem látják be, hogy annál nagyobb dolog nem létezik, hogy én a másiknak jót teszek. Tiszta szívemből sajnálom azokat, akik meghaltak Ukrajnában.

Kijevben jártunk főiskolára, Kárpátalján éltünk, Beregszászon dolgoztunk, a helybeliek jól megvannak egymással, ha a politika és a hatalmi érdek nem szólna bele az életükbe. Az ukrajnai helyzetet ismerve egy biztos, iszonyatosan meg kellene becsülnünk, ami itt van Magyarországon.

(Fotó: tema.hu)