Pszichésen süket gyerek

Zaj van az utcán, a munkahelyen, szól a zene az üzletekben – az idegrendszer pedig fárad. Az információdömpingben nehéz tudatosan szelektálni, egyszerűbb a csapot teljesen elzárni, és időről-időre néhány napot csendben tölteni. Egyre népszerűbbek a csendes elvonulások, csendtáborok, de nem csak a felnőtteknek, a gyerekeknek is szükségük lenne a csend adományainak megtapasztalására.

Telefonáljunk, számítógépezzünk, hallgassunk zenét, és mindezt egyszerre – sugallják a reklámok. “Pedig egyforma figyelemmel nem lehet ennyi dolgot végezni. A kreativitás-kutatások egyértelműen kimutatták, hogy az alkotó munka, a belefeledkezés élménye kizárja, hogy egyszerre több dolgot végezzünk. A multitasking nagy divat, ám a párhuzamosan végzett feladatok felszínes rutintevékenységeket, nem alkotó munkát jelentenek” – mondja dr. Perczel Forintos Dóra, a Semmelweis Egyetem Klinikai Pszichológia Tanszékének vezetője.

A pszichológiai kutatások szerint az elme számára feldolgozhatatlan az az információmennyiség, amellyel nap mint nap találkozunk, és ez a zajjal társulva idegességet, agresszivitást, ingerlékenységet szül. “A csend iránti vágyakozás tulajdonképpen a személyiség védelmi reakciója” – mondja a pszichológus.

A gyermekeket is tanítani kellene a csendre
“Ahogy a gyerekeket is rászoktatjuk a zajra, úgy kellene őket ránevelnünk a csendre is” – mondja Kolozsváry Judit szakpszichológus, az ELTE Tanító- és Óvóképző Főiskolai Karának docense. “Egy 4-5 éves óvodás csak kiabálva képes beszélni, mintha mindenki süket lenne a környezetében. Ilyenkor figyelmeztetni kell: “Nem kell kiabálni, hallom, amit mondasz. Lám, én milyen halkan beszélek, és mégis hallasz engem” – mondja a gyermekpszichológus.

Hogy a gyerekek idegrendszere szintén fárad a sok zajtól, jól jelzi, hogy a szakember tapasztalata szerint egyre több a “pszichésen süket” gyerek, akik a nagy zajban, a sok utasítás közepette így védik meg magukat. A kreativitás kibontakozásának a gyerekek esetében is a belefeledkezés élmény az alapja, ennek pedig feltétele, hogy ne kelljen figyelmét több irányba megosztania. Ezért Kolozsváry szerint ajánlatos lenne, ha a játék, a tanítás közben időnként lenne néhány csendes perc, amikor a gyerekek is önmagukba fordulhatnak, végiggondolhatják a nap addigi eseményeit. “Ahhoz azonban, hogy ez a gyerek számára igazán termékeny legyen, fontos, hogy ne az legyen az előzetes tapasztalata, hogy a csend büntetés. Ne “fogd be a szád” effektusként élje meg a csendet!” A csendes percek egyébként egyre több iskolában jellemzőek, az egyházi iskolákban ez a személyes ima ideje.