Szubjektív figyelem? – Pál Feri előadása

A belső és külső konfliktusok könyörtelen összefüggéseiről lesz szó, a szokásos pálferis stílusban sok humorral. Mindez összefügg azzal, mire irányul a figyelmünk, és hogy vajon milyen összetevői vannak ennek. És nemcsak szubjektív a figyelmünk, hanem lehet pozitív vagy negatív.

Nők gazdag perifériás látással

A belső konfliktusaid dinamikája és tartalma megegyezik külső konfliktusaiddal. Ma reggel biztos belenéztél a tükörbe, és szépen elindultál. Közben elkezdett esni az eső. A hajam! Pedig meddig szórakoztam vele! Pont most esik, amikor Ő is itt lesz… és itt jön a nők gazdag perifériás látása… előre nézel, de oldalra figyelsz… hogy itt van-e. Tehát nem engem hallgatsz, hanem magaddal társalogsz.

Már megint az ingem!

Igen, ki gondolná, hogy itt ül valaki, és egész eddig arra figyelt, hogy milyen lehetetlen inget vettem fel. Biztos a tesójától kapta, mert nem létezik, hogy Ferinek ennyire rossz ízlése lenne!

Mert ez a másik tény, hogy a társadra vagy az eseményre vonatkozó ítéletalkotás a személyiségedre jellemző. Szóval ez az egész macera nem rólam szól, hanem rólad. De gondolhatsz arra is:”Eddig még semmi újat nem mondott! Nyolc perce nem érdemes itt ülnöm…”

Mert van szelektív figyelem. Ezen múlik, hogy egyáltalán mit hallok meg és mit figyelek meg. Például, ha te vagy az, aki múltkor nem jutott be a Millenárisba… most mire gondolsz?

Veszélyes Valentin nap…

Mert az volt, és te nem kaptál virágot. Talán elfelejtette. De hát hogy a fenébe? Ki az aki nem tudja, hogy ma van? És közben tök rendes veled egész nap a párod, de te nem veszed észre, mert másra figyeltél. A társkapcsolatban nagyon meghatározó az a szubjektív figyelem, hogy a társam mit tesz, vagy mit nem tesz. Mit veszek észre? Hallottatok már Tony Robinsról?

Kilenc vagy tízéves lehetett, amikor hálaadás napján – mert ő egy amerikai kisfiú volt  – elhagyta az apja a családot. Nagyon szomorú volt. Pár óra múlva csöngettek. Egy szomszéd jött át egy tál süteménnyel, és azt mondta, hogy nem nagyon ismerjük egymást, de mivel hálaadás van, arra gondoltam, megkínálom a családjukat süteménnyel. Az ajtó bezárult, és Tony elgondolkodott: Apám azt mondta, hogy tanuld meg fiam, az életben semmi sincs ingyen. Ott vívódott, hogy az apjának van-e igaza, aki elhagyta őket, vagy sem. Végül arra gondolt, azt hiszem, hogy az apám téved.

Ez egy tízéves döntése az életről. Aztán eltelt egy év, persze az apa nem jött vissza, de hálaadáskor Tony megkérte az anyukáját, hogy segítsen neki sütni, átvinné a szomszédba.

Mert a történetnek nem azt a részét mélyítette el, hogy semmi sincs ingyen, és hogy elhagyták, hanem azt, hogy az életben vannak jó dolgok, ingyen.

Két év múlva…

Nyolc sütit süt, tizennégy évesen tizenhatot, aztán harminckét helyre, aztán hatvannégy helyre és ma, évi kétszer ő és a barátai két millió embernek sütnek. Mert döntés kérdése, hogy az ember egy pozitív élettapasztalatára építi fel az életét, nem tagadva a negatív tapasztalatokat. Nem mindegy, hogy képes vagy-e a realitásnak megfelelően gondolkodni, vagy leköti a figyelmed az elhagyatás.  Ebben az esetben a figyelem képes volt megragadni a pozitívat. Mire figyelek? Ez meghatározza a döntésemet, majd cselekszem. Tehát minden a figyelemmel kezdődik.

Eddig sose hozott virágot!

Akkor ez most micsoda, mit akar ezzel? Ha bízom valakiben, fontos nekem, hogy milyen szándékkal teszi amit tesz. Van három sorscsapás, ami nemcsak negatív szándékot tulajdonít, hanem képes katasztrófává süllyeszteni a kapcsolatokat. Például a társam viselkedését nem egy helyzetnek, hanem a személyiségének tulajdonítom. Ezt fokozza, ha negatív szándékosságot feltételezek, de az íre a pontot az általánosítás teszi föl. Lefordítva ez így hangzik: Te egy faragatlan tuskó vagy! Te ezt direkt csinálod! Te soha nem vagy képes másra! Mit éreztek, ha nem jutottatok be az előadásra? Többféle verzió van. Például: megint szükségem lett volna valamire. Ez pont olyan téma, és sokaknak nem is fontos, de nekem az lett volna….”

Nagyon is jól ismerlek!

A társkapcsolatban könnyen belecsúszunk abba, hogy mi nagyon is jól ismerjük a másikat, de ez csak egy hipotézis.  Jobb ha elővesszük a konfliktuskezelő stratégiáinkat, és használjuk is, amikor lehet.

Még konfliktusban is képes lehetsz arra, hogy pozitívan fejezd ki magad.

„Bocs, de most ezt muszáj elmondanom, mert különben rosszul leszek!” Ezzel nem tulajdonítasz negatívumot a társadnak, és ki tudod adni a dühödet is. A társ, és a közös élmények, célok elismerése a jó irány…