Válás esetén mennyit legyen egy-egy szülőnél a gyermek?

A hazai joggyakorlatban egyelőre nincs differenciálva a gyermek elvitelének joga. Dr. Szamosi Éva klinikai szakpszichológus „A családjog pszichológiai vetülete” elnevezésű konferencián ennek a kényes témakörnek a részleteit járta körbe.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2012. november 28. bencze.aron

A hazai joggyakorlatban egyelőre nincs differenciálva a gyermek elvitelének joga. Dr. Szamosi Éva klinikai szakpszichológus „A családjog pszichológiai vetülete” elnevezésű konferencián ennek a kényes témakörnek a részleteit járta körbe.


A Páneurópa Jogász Unió és a Budapesti Ügyvédi Kamara által szervezett szimpóziumon a pszichológus elsőként a gyermek életkorát alapul véve fejlődési szakaszokat és ehhez tartozóan a gyermek igényét, valamint a láthatás lehetőségének mikéntjét vázolta fel.

Az első időkben az anya dominál

Dr. Szamosi Éva klinikai szakpszichológus elsőként azt emelte ki, hogy a gyermeknek mindenkor és mindenekelőtt biztonságra van szüksége. Ezt a fajta szükségletét az újszülöttnek 6 hónapos koráig kizárólag az anya tudja kielégíteni, ezért ebben az időszakban az anyjától a gyermeket elvinni nem lehet – szögezte le a szakember, aki szerint a gyermek 6-16 hónapos koráig is csupán napi 1-2 órát lehet az anyja nélkül, különös tekintettel az esti fektetés előtti (anya általi) lenyugtatás szükségességére. Mint fogalmazott, eddig az időpontig a gyermeknek állandóságra van szüksége, hogy a bizalom érzése normális mértékben kialakulhasson benne.

A pszichológus ugyanakkor felhívta a figyelmet arra is, hogy a pici esetében a 16-36 hónapos koráig terjedő időben az apa szerepe egyre erősebbé válik, aki sokat segíthet a gyermek körül, azonban az édesanyának még ezekben az esetekben is elérhetőnek kell lennie. Dr. Szamosi Éva kitért arra is, hogy a gyermek 3 éves kora előtt csak az édesanyjával vagy édesanyja közelében aludhat, 3 éves kor után is maximum egyetlen éjszaka távoltöltése ajánlott.

Ne a gyermek döntsön!

Ezt követően, 3-6 éves korban a gyermeknek az azonos nemű szülőjével azonosulási folyamatra van szüksége egészséges identitástudata kialakulásához, apával barkácsolás, anyával főzés lehet a megfelelő program. Dr. Szamosi Éva szerint ekkor már hétvégéket távol tölthet a gyermek az anyjától, illetve javallott hétköznapokon is a találkozás lehetősége az édesapával.

A gyerkőc 8-9 éves korában már jellemző az úgynevezett lojalitás-konfliktus és a bűntudat-érzés jelenléte. Éppen ezért nem szabad, hogy a gyermek döntsön, illetve az sem, hogy döntésre bírják abban a kérdésben, hogy kivel szeretne együtt élni – szögezte le a klinikai szakpszichológus, aki szerint a láthatás esetében a heti váltás megfelelőbb a gyermeknek, mint a napi.

Azonos elvárások

11-12 éves életkorban éli meg a gyermek a prepubertás időszakát – folytatta a felsorolást Dr. Szamosé Éva, kiemelve: hormonálisan ekkor érik a gyermek, ami nyugtalansággal, sok konfliktussal, nagy teherrel jár a számára. A korábbiakban is hangoztatott biztonság és stabilitás érzését az adhatja meg a számára, ha a szülőktől egyforma szabályokat és nevelést kap, és a gyermek érzi a szülei közötti tisztelet meglétét. Ezzel kapcsolatosan arra hívta fel a figyelmet a szakember, hogy ha a tinédzser nem akar menni valamelyik szülőjéhez, úgy pszichológus segítségét kell igénybe venni, hogy feltárják ennek az okát. Erőszakkal semmiképpen nem szabad a gyermekre erőltetni az akaratunkat – fűzte hozzá.

Szamos szerint a gyermek 14-16 éves korában már elég érett lehet ahhoz, hogy eldöntse melyik szülőnél kíván élni. Fontos azonban, hogy ez esetben is látogatni kell a másik szülőt az egyensúly biztosítása érdekében. Erre az életszakaszra jellemző egyebekben a falka-érzés és az elválás miatti fájdalom, amik az elkallódás, illetve rossz társaságba keveredés veszélyével járhatnak, a gyermeknek tehát szigorú szabályok kellenek az életében – figyelmeztetett.