Vigyázat! A bántalmazás öröklődik!

A családon belüli erőszak nem csak ott és akkor fáj. Generációkon át kísér minket. Csak akkor tűnik el, ha tudatosítjuk a bántalmazottban, hogy nem kötelessége elszenvedni.

Ez az egyik oka annak, hogy az Élet-Érték Alapítvány civil segítőkkel aláírásgyűjtést szervezett, hogy az összegyűlt 106 000 aláírás birtokában úgynevezett “népi kezdeményezés” keretein belül indítványozta, hogy a családon belüli erőszakot mint önálló tényállást kezeljék a büntető törvénykönyvben. Bár úgy gondoljuk, az asszony-, gyerek-, idősverés már a múlté, sajnos ma sem ritka, és ezzel együtt ma is sokan gondolják, hogy magánügy, sőt hogy el kell viselni.

A családon belüli erőszak azért érdemel különösen nagy figyelmet, mert az áldozatok hosszú időn át és folyamatosan anyagilag, érzelmileg és még számtalan módon ki vannak szolgáltatva az elkövetőnek. Ha a kocsmában szájon vágnak valakit, legföljebb nem megy oda többet. A családjából viszont vagy csak hatalmas nehézségek árán, vagy sehogy nem menekülhet a legtöbb bántalmazott. Az alábbi két történet illusztrálja, milyen mélyen gyökerezhet egy kultúrában a fizikai erőszak. Első riportalanyunk olyan társadalomban nőtt fel, aho legális a testi fenyítés, a kultúra szerves része. De miért beszélünk most erről? Nincs olyan távol tőlünk, dédszüleink idejében megjelent nevelési kézikönyvek ugyanerre buzdították a szülőket, pedagógusokat. Ők pedig ezt az örökséget adták át szüleinknek. Második “mesélőnk” Kata. Mai anya, aki megpróbálja megtörni a családi átkot, és kislányát, Kiskatát már megpróbálja megóvni a bántalmazástól, vagyis sokszor önmagától.