Az ajándékozás aranyszabálya

Ha már ajándékról van szó, elárulok neked egy fontos sza­bályt. Természetesen nem én találtam ki. Egy mogorva kül­sejű férfitól hallottam valamelyik munkahelyi karácsonyon. Éppen olyan volt, mint Scrooge a „Karácsonyi ének”-ből.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
történetek
2016. december 22. Budapest.imami

A fa alatt kicsomagolta ajándékát, aztán mókás bánattal a hangjában beszélni kezdett, senkinek sem címezve mondandóját:

–  Nahát, tudjátok meg, egyáltalán nem igaz, hogy csak a szándék a fontos, az ajándék maga nem. Ez egész egyszerű­en nem igaz. Anyám annak idején sokszor húzott ezzel, mert rengeteg díszcsomagolású vicik-vacakot gyűjtöttem össze az évek során, olcsó műanyag holmikat, melyeket a jó szándék védelmező zászlaja alatt ajándékoztak nekem. Én azt mondom, igenis, az ajándék számít; a valóban jó szándékú emberek jó ajándékokat szoktak adni. Ezt tör­vénybe kellene foglalni, „Az ajándékozás aranyszabálya” cí­men.

Evvel elmasírozott a szemétláda irányába. Az ajándékot úgy tartotta két ujja között, mint egy döglött csótányt.

joy-1823937_1920

Élvezni kell az ünnepeket, az együttlétet és nem az ajándékokra koncentrálni.

Lehet, hogy igaza van. Kissé kemény ítélet ugyan, ám az ünnep üzenete világos. Isten, akitől állítólag az ötlet ered, ügyelt arra, hogy mindig a legjobbat küldje. Megtette, nem is egyszer. A napkeleti bölcsek sem ízléstelen csecsebecsék­kel érkeztek. Még az öreg Mikulás is kétszer ellenőrzi listá­ját, mielőtt útnak indulna. Az angyalok hozta örömhír pe­dig nem az volt, hogy valahol szezonvégi kiárusítás van.

A cikk az Imami oldalán folytatódik.