Egyedül, magányosan?

Egyedülálló vagy magányos? A kettő nem ugyanaz. Nem állíthatjuk azt, hogy aki egyedülálló az feltétlenül magányos is. A magányban fel lehet töltődni, hasznunkra válhat, erőt meríthetünk önmagunkból. Aki kapcsolatban él, annak ugyanannyi esélye van arra, hogy magányosnak érezze magát, mint aki szingliként éli az életét.

Bencze Ilona Jászai Mari-díjas színművész válása után nem ment férjhez. Úgy véli, 19 év házasságban töltött idő alatt nem megy bele akármilyen viszonyba csak azért, hogy kapcsolatban éljen.

Szeret egyedül élni. Azt teszi, amit akar, ha van pénze, annyit költ belőle, amennyi jólesik, és oda megy, ahova neki tetszik. A házassága után jött egy nagy szerelem, aminek hamar vége lett. Éveken keresztül húzták-nyúzták egymást, többször újrakezdték.

Végül sikerült lezárnia.

Aztán jött egy újabb férfi, aki imádta, azt mondták kettőjükről, hogy csodálatos párost alkotnak, tökéletesen illenek egymáshoz. De ez csak a látszat volt, mert a férfi nagyon akarta, ő mégis boldogtalannak érezte magát a kapcsolatban.

Nagy megkönnyebbülés volt, amikor felszámolta ezt a kapcsolatát.

Utána teljesen megváltozott az élete, ehhez az időhöz köthető például, hogy a lányával átalakult a viszonya. Olyan szeretettel, gyengédséggel teli lett, amilyet mindig akart, és ezt a mai napig sikerült megtartani.
Az elmúlt években nem jött senki. Ám hiszi, hogy megtalálja, akire mindig is várt, mert még nem találkozott a lelke másik felével. Kizártnak tartja, hogy a földi létet magányosan kell végigélni.

Fiatalon féltékeny volt, ragaszkodó. Sokat adott magából. Nagy csalódások árán tanulta meg, hogy ez nem jó. 
Úgy véli a férfiak és a nők teljesen mások ebből a szempontból. Szüksége van a szabadságra.
A szerelem fontos, hogy élete végéig legyen, élményként, de nem ez a legfontosabb egy párkapcsolatban. Az a fontos, amikor már a szerelem elmúlik, akkor is jó legyen, olyan párt kell választani. Ma sem csinálná másképp. Amit megélt, azzal több lett. Csalódásai persze voltak, de mindig a középutat kereste.
Kiskorában nagy álmodozó volt, a rózsaszín lányszobában a fehér lovon érkező hercegről ábrándozott.
Úgy véli, az igazi szabadságot ritkán érzi az ember. Sokfajta szabadság van, fontos kérdés, hogy mihez képest szabad az az ember. Aki soha nem volt semmiben korlátozva, annak mást jelent, mint fordítva.

Évek óta hasznosan tölti az egyedüllétet. Ritkán magányos, a pozitív részét használja ki az egyedüllétnek. Nem korlátozza senki. Van aki, egyik kapcsolatból megy a másikba. Hiszi, hogy meg lehet szeretni az egyedüllétet.