Családháló

Kezdőoldal Történetek Fehér köpenyben a gulágon – Menczer Gusztáv története 2. rész

Fehér köpenyben a gulágon – Menczer Gusztáv története 2. rész

Fiatalon, erős, jól edzett testben az ember el sem tudja képzelni, hogy történhet vele olyasmi, hogy többé nem tud majd lábra állni. Menczer Gusztáv sportoló volt, jó erőben lévő, „szófogadó” testtel. Háromhétnyi utaztatás szovjet körülmények között elég volt ahhoz, hogy rájöjjön: törékeny, kiszolgáltatott lény az ember.

Családháló,

Két vagy három napig ment a vonat, néhány rövidebb megállással, Csapnál pedig átköltöztették őket a széles nyomtávú vagonokba. Az út Csaptól Harkovig három hétbe telt. Útközben kenyeret adtak sózott heringgel, de vizet nem kaptak. Gusztáv szerencséjére olyan büdösnek érezte a halat, hogy nem volt képes enni belőle. Azok, akik ettek belőle, ordítottak kínjukban.

Volt még egy nagyon kellemetlen szokása a szovjet őrségnek: Minden megállónál fakalapácsokkal döngették végig a vagonokat, nyilván azt keresve, hogy nincs-e megbontva valahol a vagon. A hang, amit ezek a csapások előidéztek, hátborzogató és megszokhatatlan volt.

Mire Harkovba ért a szerelvény, 11 halottat vittek el az őrök, köztük azt az idős férfit is, aki az utazás elején lefordította a katona szövegét. A bűne az volt, hogy iskolaigazgatóként 1944-ben két napra engedélyezett egy antibolsevista kiállítást az iskola egyik termében.

Hímzés és csokoládé

A kiszálláskor le kellett ugrani a vagonból, de Gusztáv, aki évek óta jó eredményekkel atletizált, összerogyott. Az állomástól a tábor kapuig lévő 400 métert több mint egy óra alatt, társaival egymásba kapaszkodva, egymást támogatva tudták csak megtenni.

A tábori körülmények rettenetesek voltak, kétemeletes ágyakat drótoztak össze. Két ágyon hárman feküdtek. Munkára nem voltak alkalmasak, a fiatalember ekkor 36(!) kiló volt.

Egy ellenőrzés alkalmával néhány GPU tiszt sétált végig a csontsovány, fekvő rabok között. Gusztáv látott közöttük egy fehérköpenyes nőt, ezért azt gondolta, hogy orvos lehet. Mentő ötlete támadt: kiabálni kezdett németül, hogy medikus, és nem akar itt meghalni. Az orvosnő először nem reagált, de egy fél óra múlva két felcser jött érte és kicipelték a barakkból.

Kórházba került. Itt ugyan jobb volt a koszt, de tüdőgyulladást kapott. Mivel helyben nem tudtak segíteni rajta, átszállították egy tüdőosztállyal is rendelkező intézménybe.

Itt sikerült végre összeszednie magát: a méréskor már 58 kiló volt. Az orvosnő szimpatizált Gusztávval, ezért segítségképpen egy orosz nyelv és irodalom szakos tanár mellé fektette esélyt adva ezzel arra, hogy a nyelvet megtanulja, s később boldogulni tudjon.

Ahogy a nyelvtanulás és a gyógyulás haladt előre, úgy kapott először kisebb nővéri feladatokat. Meglepődve látta, hogy a kórteremben mindenki hímez. Mint később kiderült a főnővér ezeket a kisebb-nagyobb hímzéseket kivitte a piacra, és elcserélte mindenféle szükséges holmira, élelemre. Gusztáv tudta, hogy erről természetesen hallgatni kell, hiszen így jutottak extra adag tejhez, cukorhoz esetleg még csokoládéhoz is.

Egy végzetes karácsony

1946 karácsonyán azonban egy ártatlan ünneplésnek súlyos következményei lettek. Gusztáv engedélyt kért a főorvos asszonytól, hogy –a magyar rabok kérésére- egy kis karácsonyi ünnepséget szervezhessenek. Egy söprűből, néhány kenyérbélből készült díszből, pár szem kockacukorral kis megemlékezést tartottak a folyosó végén.

Két nap múlva hívatta a főorvosnő. A szobában egy katonatiszt ült, cigarettázott – ami szigorúan tilos volt –a főorvosnő pedig rémülten, vigyázban állva szorongott mellette. Gyorsan kiderült, hogy a két nappal előbbi ünneplésről van szó. Gusztávot ordítva nevezte fasisztának, megrugdalta, és minden áron valamilyen összeesküvésről akart információkat szerezni. A fiatalember tudta, hogy ha valami, akkor csak a hallgatás mentheti meg. Az azonnali likvidálást megúszta ugyan, de az ötnapi fogda után rögtön munkásbrigádba került.

Forrás: static.prsa.pl

Először –magyar segítséggel- egy asztalos brigádba, később egy vasöntöde bontására osztották be. Itt a rablók nagyon utálták az egyik őrt, így egy ügyes összeesküvéssel – olyan vodkával kínálták, amitől ájultan aludta végig az őrséget – elérték, hogy az őr többet ne tehessen semmit ellenük. Ám ennek nagy ára volt. Mivel „senki nem látott semmit”, az ott dolgozókból harmadnapra 40 fős szállítmányt állítottak össze. Az irány Szibéria, Tajset település.

Tajsetből indult az a vasútvonal, amit Bajkál-Amúr-Magisztral (BAM) vonalnak hívnak ma is, és az évszázad építkezése néven futott be a szovjet köztudatba. A nép ugyanis úgy tudta, hogy öntudatos komszomolisták építették a mintegy 3800 kilométer hosszú, Kelet –Szibériát a Távol-Kelettel összekötő vasútvonalat. A valóságban a világ minden tájáról idehurcolt rabok, hosszú éveken át, rettenetes körülmények között, állandó életveszélyben dolgozva építették meg. Egy lengyel mondás szerint minden talpfa egy lengyel fejfája.

Életre vezető szabályok

Fiatalemberünk ehhez az építkezéshez érkezett meg 44 kilósan, és mindjárt a „feljavítóba” került. Két nagyszerű orvos vezette ezt a kórházat, akik nagy empátiával igyekeztek az ide érkező emberroncsokon segíteni. Egyikük – Perojan doktor – nagy hangsúlyt fektetett a betegek pszichés állapotára is, így igyekezett mindenkivel elbeszélgetni. Hamar kiderült, hogy hősünk medikus, a doktor pedig maga mellé vette.

Gusztávnak ebben a kórházban – több mint egy évvel azután, hogy letartóztatták! – jutott el a tudatáig, mit is jelent valójában az, hogy rab a Szovjetunióban. Elhatározta, túlélési stratégiát dolgoz ki. Olyan szabályokat, amikhez ragaszkodva talán módja lesz ép elmével túljutni, és hazajutni. A szabályok nagyon hasonlóak voltak Oloffson Placid atya szabályaihoz.

A legfontosabb a Jóistennel való erős, szoros kapcsolat, ehhez napi háromszori, saját szövegű imát mondott. Megállapította: a helyzete instabil, teljesen kiszolgáltatott, ezt el kell fogadni, és a bekövetkező eseményeket nem szabad túl dramatizálni. Minden munkát, amire kényszerítik, el kell végezni. Ha orvosként dolgozhat, akkor a Hippokratészi eskünek megfelelően mindenkin segítenie kell, mégpedig úgy ahogyan a legjobb tudása és a meglévő eszközök ezt lehetővé teszik. Szellemi elfoglaltságra minden körülmények között szüksége van, akár beszélgetéssel, olvasással, akár a már megtanult dolgok felidézésével. Oroszul a lehető legjobban meg kell tanulni. Ennek később itthon is nagy hasznát vette.

 

***

Forrás: Menczer Gusztáv: A gulág rabtelepei (Századvég Kiadó, Budapest, 2016)
Nyitókép: ic.pics.livejournal.com

Hozzászólások

hozzászólás

CÍMKÉK:
Levél a Gulag-raboktól a jövő generációinak

"Kívánjuk, hogy a ti életetekben ne legyen rabszolgaság és ember általi megalázás”, olvasható abban a levélben, amelyet Gulag-rabok írtak az...

A Gulag elfeledett kísértetei

A politikailag legveszélyesebbnek tartott foglyokat a Perm 36 nevű táborba zárták – őket a többször elkövetett szovjetellenes ténykedéseik miatt ítélték...

Close