Ne mondd, hogy nincs baj! Érzem, hogy lesz! A pánik nem is olyan egyszerű…
Ilona négygyermekes édesanya. A harmadik lányának a születése után, egy nem is olyan komoly betegség közben tört rá először a torokszorító érzés. Leizzadt, remegni kezdett a keze. Nem találta a helyét, aggódott a gyermeke épségéért. Félt, hogy nem gyógyul meg, félt, hogy elveszti. Természetesen alaptalanul. De ezt akkor nem tudtuk neki megmagyarázni. Ő mást érzett.
Ekkor elment egy orvoshoz, aki enyhe hatású gyógyszereket írt fel neki. Azóta megszületett negyedik gyermeke, most is hasonló rohamokon van túl. Egyszer csak megjelennek a tünetek. Mivel már tudja, mi történik, már előre aggódik. A legrosszabb, ami történhet. Az agya megjegyezte a folyamatot. Vajon a pánikbetegségnek vége lehet valamikor? Hogyan kezeljük? Milyen tünetekre figyeljünk? Ezekről a kérdésekről is beszélgettünk Bogár Zsuzsa tanácsadó pszichológussal.
Családháló: Annak, aki nem tudja milyen érés, megfoghatatlan a pánikroham fogalma. Ha észrevesszük magunkon a tüneteket, hogyan tudjuk kezelni? Mi a teendő?
Bogár Zsuzsa: Alapvetően az a probléma, hogy a környezet nem érti mi ez a pánikolás, mi ez a “hiszti”. Többször megkapják az érintettek a családtagjaiktól, hogy mi ez a hiszti. Gyere, csináljuk. Pedig aki ebben benne van, annak tényleg egy nyomasztó probléma, a poklok poklát éli meg egy-egy pánikroham alkalmával.
Maga a pánikreakció egy heves szorongás tulajdonképpen, heves testi tünetekkel jár, szívdobogással, leizzadással meg lábremegéssel. Tulajdonképpen egy nagyon erős félelmi állapotot kell elképzelni, ami különböző helyzetekben törhet rá arra, aki ebben a betegségben szenved. Ezt kiválthatja a gyermekünk utáni túlzott aggódás, ha fel kell szállnunk a tömegközlekedésre, de vannak, akiknek az is problémát okoz, hogy kimenjenek a lakásukból. Szűkül ezeknek az embereknek az élettere.
CSH: Mitől alakul ki a pánikbetegség, és kik azok leginkább szenvednek tőle? Vannak típusok?
BZS: Nehéz megállapítani, hogy mitől alakul ki, hozzám most sok fiatal jött az elmúlt fél évben ilyen panaszokkal. A 20-as évei elején járó fiatal, aki kikerül a felnőtt korba. Ebből a krízisből fakad, hogy átél egy ilyen betegséget. Valószínűleg van egy fajta genetikai hajlam is rá, de az életkörülmények és élethelyzetek is befolyásolják ezt.
CSH: Mi a legjellemzőbb tünetei a pánikbetegségnek? Ha látunk egy ilyet mi a teendőnk?
BZS: Meg kell különböztetnünk a pánikrohamot, betegséget és az erre rakódott fóbiát. Ha valaki egy bizonyos helyzetben lesz rosszul, akkor előfordul, hogy rárakódik egy ilyen fóbia. Tömegfóbia, közlekedés fóbia, hiszen akkor már nem mer közlekedni, kimenni a tömegbe emberekkel találkozni, hiszen attól fél, hogy rosszul lesz.
Ilyenkor sokat segít, ha elterelik az ember figyelmét. Ez a pánikroham egy magunkban generált helyzet. Egy megszédülés, egy fejfájás, egy heves szívdobogás, és egyből erre kezd koncentrálni . Hogy ez a probléma fokozódhat és aztán a végén rosszul is lesz tőle teljesen. Egy ördögi körbe kerül az ember ettől.
CSH: Nyilván ez nem egyik napról a másikra alakul ki. Vannak fokozatok, amiből ez visszafordítható?
BZS: Igen, hogyha az ember ezt korán felismeri, akkor ez nem rögzül az agyban. Hiszen minél többször azt tapasztalja az ember, hogy idegesíti a tömeg, zárt helyen rosszul lesz, annál inkább rögzíti ezt az agy.
CSH: Mit tanácsolna a pánikbetegségben szenvedőknek?
BZS: Egészen másra kell koncentrálni, keresni kell a pozitív megerősítéseket és azokat a helyzeteket , amikor nem lettek rosszul. és olyanokat, amelyeknek pozitív lett a kimenetele.
