Az egyetlen oka annak, hogy még nem őrültem meg, az, hogy van okostelefonom!
A szülőség nehéz. Úgy értem, ijesztően, nagyon durván nehéz. Amikor fiatalabb voltam, azt gondoltam, az anyaság egy azon dolgok közül, amik könnyedén és természetesen alakulnak ki az ember életében. Hahaha!
Woman sitting at table in bar, looking at mobile phone, smiling
“Most, hogy már elég sokat éltem ahhoz, hogy megtapasztaljam a felnőttkor előnyeit és árnyoldalait, tudom, hogy bármi, ami értékes az életben egyúttal mindig nagyon kimerítő is.
Mivel kb. kilenc éve, azaz a gyerekek megszületése óta folytatok elkeseredett küzdelmet a ház rendben tartásával és egészséges ételek beléjük táplálásával – általában kevesebb, mint több sikerrel – bármi jól jön, ami egy kicsit is megkönnyíti az életemet.
Drive-in gyógyszertárak? Jöhet. Applikációk? Oké.
Mielőtt megszületett a három gyerekem, sosem tekintettem magamra olyan emberként, aki képes lenne izgalomba jönni például egy drive-in gyógyszertártól. (Amerikában már van ilyen – a szerk.) Most meg…csupán a következő faluig kell elautóznom, s megkapom a szükséges gyógyszereket.
És itt jön a képbe az okostelefon.
Az a helyzet, hogy a telefonom a legfontosabb segítő eszközöm. Segít pénzt spórolni, recepteket keresni, amikor a zöldséges közepén állok tanácstalanul, általa tudom tartani a kapcsolatot a külvilággal és egy kicsit kikapcsolni az agyamat, amikor úgy érzem, el vagyok veszve – ami egyébként gyakran történik meg.
Ha olyan helyen találom magam, ahol nagyon nem akarok lenni – például a motorkerékpárok bemutatótermében vagy egy kórházban, amíg nálam van a telefonom, tudom, hogy ki fogom bírni. Fel tudok hívni valakit, hogy mentsen meg, vagy hozzon nekem ételt, vagy csak beszélgessen velem.
A gyerekeimnek tiltott zóna a telefonom. Soha nem érhetnek hozzá egy ujjal sem. Ami azzal az előnnyel jár, hogy ha mondjuk lerobban a kocsink, és az út szélén kell ülnünk órákat, mire megjön a segítség, garantált, hogy lefoglalják magukat a telefonommal, és nem fognak nyűglődni.
Ha még sosem hordozgattál éjszakákon át a karodban egy kólikás csecsemőt, ha még nem próbáltad elmagyarázni egy nyolcévesnek, miért abszolút lehetetlen arról tárgyalni, hogy mosunk-e fogat vagy sem, ha még sosem próbáltál meg egy húszkilós gyereket bekötni egy autósülésbe, akkor nem szeretném hallani a véleményedet.
A telefonom az, ami helyettem navigál a zsúfolt belvárosban, miközben az autóm tele van kiabáló gyerekekkel, és emiatt nem tudod figyelni az útvonalra. A GPS hangja mindig nyugodt és higgadt. Sokat tanulhatnék tőle…
A telefonom az, ami segít, hogy ne lépjem túl a havi költségvetés szabta kereteket. Mivel az anyaság egyértelműen szétzilálta az agyamat, sosem tudom pontosan, mennyi pénzünk van. A technikai vívmányoknak köszönhetően azonban a banki ügyeket közvetlenül a telefonomról tudom intézni, így bármikor ellenőrizhetem, hogy is állunk.
Persze én is tudom, hogy a modern kütyüknek megvannak a hátrányaik, de lehet, hogy az, hogy ezt a cikket olvasod, azért lehetséges, mert lerogytál öt percre az internet elé, mivel a kisgyereked pont lefoglalja magát a formaberakóval és egy kicsit szusszanni akartál. Üdv a sötét oldalon, barátom! Itt sokkal könnyebb!”
